Oktatás

Forrás:http://www.emagyar.net/

Óvodák

Ezt a területet az 1990-es óvodatörvény szabályozza. A német mellett a magyar nyelvet a felsőpulyai, az őriszigeti és az alsóőri óvodákban alkalmazzák. A törvény megjelenését megelőzően, 1985-től volt már külön magyar csoportja a felsőőri óvónőképző gyakorló óvodájának is. Itt ma is adott a lehetőség, hogy a leendő óvónők választott tantárgyként magyarul is tanuljanak. Burgenland egyéb településein akkor garantálják a kétnyelvű nevelést, ha a szülők legalább 25%-a ezt kívánja. Az említett óvodákban a magyar nyelvű foglalkozásokra legalább heti 6 órát biztosítanak.

Elemi iskolák (Volksschule)

Az 1969-es elemi iskolai szervezeti törvény szerint olyan iskolai körzetekben, ahol csak kéttannyelvű iskolák ill. kisebbségi nyelvi iskolák léteznek, létre kell hozni egy kizárólag német tannyelvű elemi iskolát is. Burgenlandban nincsen olyan elemi iskola, ahol kizárólag magyarul történne az oktatás. Van két kétnyelvű alsó iskolánk, az alsóőri és az őriszigeti elemi iskolák. Ezen felül viszont léteznek elemik, ahol a magyar nyelvet választott tantárgyként tanulhatják a gyerekek heti három órában. A magyarországi rendszerváltás óta olyan vonzóvá vált ez a lehetőség, hogy kb. harminc iskolában közel kétezer diák tanul pillanatnyilag magyarul. Ez is reménykeltő a burgenlandi magyarság számára.

Polgári iskola (Hauptschule)

Ez olyan külön iskolatípus, amely általában az 5-8. osztályt foglalja magába. Itt is fennáll a lehetőség arra, hogy a diákok szabadon választott tantárgyként tanulják a magyar nyelvet. Ezenfelül a 1983/84-es tanév óta a felsőőri iskolában alternatív kötelező tantárgyként is szerepel. A felsőpulyai iskolában a magyar nyelvórákra jelentkezett diákok külön osztályokban és két külön teljesítménycsoportban tanulnak. A kisebbségi népcsoporttanács el tudta érni, hogy a magyar nyelv szabad tantárgyi oktatásához a diákok létszámát 25-ről 8-ra csökkentsék. Egy elkezdett csoport 5 bejelentett iskolással is folytathatja a munkát.

Középiskolák

Az 1987/88-as tanévtől a felsőpulyai gimnáziumban ún. pannóniai próbatanítás folyik. Egy kiválasztott osztályban a magyar ill. a horvát nyelv az érettségiig választható kötelező tantárgy. A felsőlövői gimnáziumban a két kisebbségi nyelv szabadon választható alternatív tantárgyként szerepel. A felsőőri kereskedelmi szakközépiskolában (Handelsakademie) a magyar ismét választható kötelező tantárgy. Burgenland területén számos egyxéb szakközépiskola kínál fel a magyartanulási lehetőséget.

A Felsőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium

Az 1955-ös osztrák államszerződés hetedik szakasza csak a burgenlandi horvátok és a karintiai szlovének számára tartalmazza a saját kisebbségi középiskolák felállításának szükségességét. Klagenfurtban ezt már 1955-ben realizálták egy szlovén kisebbségi gimnázium létrehozásával. A '60-as években a horvátok és magyarok oldaláról is voltak bizonyos törekvések, de az akkori politikai légkör ezt nem támogatta. Egy magyar nyelvű gimnázium hiányát először az 1976-os kisebbségi törvény említi. Szebrényi Lajos gimnáziumi tanár a Népcsoporttanács tagjaként hosszú éveken át szorgalmazta egy kisebbségi gimnázium létesítését. A rendszerváltással egyidejűleg 1990-ben újból napirendre került ennek fontossága. Dr. Rudolf Scholten, az akkori oktatásügyi miniszter 1991. október 25-én hozta nyilvánosságra döntését, miszerint az 1992/1993-as tanévtől Felsőőrött létre hoznak egy magyar–horvát kétnyelvű szövetségi gimnáziumot. Az intézményt az említett miniszter nyitotta meg 1992. szeptember 9-én. Az iskola igazgatója, a horvát kisebbségi Mag. Martin Zsifkovits buzgón tanulni kezdte a magyar nyelvet, komoly sikerrel. Az 1999/2000. tanévben kerülnek ki az első érettségizők az új gimnázium padjaiból. Az iskola először 1997-ben vett részt az osztrák gimnáziumok rangsorolásán. A burgenlandi gimnáziumok közül első, a több mint 300 osztrák gimnázium közül a negyedik helyet érte el. A gimnázium azóta is a listavezetők közt helyezkedik el.

A nyelvekre egyébként is nagy gondot fordít az intézmény, hisz összesen hat idegen nyelvet kínál fel az érdeklõdõ diákoknak (az oktatók között még görög nyelvtanár is található). A gimnázium nyolc osztályos, rendelkezik tehát mind alsó, mind felsõ tagozattal. Sajnos, az osztályok létszáma a felsõ tagozatban, a magyaroknál éppúgy, mint a horvátoknál, igen csekély (van olyan osztály, amelyben csak hat diák található). Ez abból ered, hogy a diákok nagy része az elsõ négy osztály után elhagyja a gimnáziumot és szakiskolába iratkozik be. A továbbtanuló diákok számára azonban a kis létszámú osztályok igen kedvezõek. A tanárok sokkal inkább figyelembe tudják venni az individuális fejlettségi szintet. Külön említésre szorul még a hitoktatás. Az iskola ugyanis nemcsak multikulturális, hanem a többvallásúságra is nagy hangsúlyt fektet. Az individuális hitfejlõdés mellett ökumenikus istentiszteletek keretében mélyítik el a diákok az egymás iránti toleranciát, a párbeszédet és együttmûködési készséget. Az iskolának létrehozása óta számos látogatója volt, így pl. egy olasz, belga és svájci közös „európai többnyelvûségi” delegáció, egy tíz országból összetevõdõ pedagógusdelegáció, számos miniszter és egyházi tisztviselõ, dr. Thomas Klestil osztrák és dr. Göncz Árpád magyar államfõ a Burgenlandi Tartományi Kormány egészével együtt, továbbá szlovák, szlavón, albán küldöttségek stb. Az illetékes körök éppúgy, mint független szakértõk egyöntetûen hangoztatják, hogy az intézmény jelentõsége az európai integráció további fejlõdésével, a határmenti regionális együttmûködés és munkaerõáramlás fokozódásával egyre inkább nõ.

Tanárképzés

Jelenleg nincs arra mód, hogy valaki bármelyik burgenlandi tanárképzõ fõiskolán magyar nyelvtanárrá képezze magát. Erre csak a bécsi egyetemeken van mód (magyar nyelvszak ill. tolmács és fordítóképzõ). Diákok és pedagógusok számára a szombathelyi tanárképzõ fõiskolán nyílik mód magyartanári képesítés megszerzésére.

Tanfelügyelõség

A burgenlandi magyar nyelvtanításnak nincs külön tanfelügyelõje. 1986-tól kezdve van egy szaktanácsadója, felügyeleti jog nélkül.

Pathy Lívia – Seper Judith (Ausztria)

A magyar nyelv oktatása Dél-Burgenlandban

Ausztria legfiatalabb tartományának déli részén a határon túli magyarság szinte legkisebb létszámú közössége él ún. autochton népcsoportként (kb. 6600 fő 2000 körül[1]), mely a burgenlandi lakosság 2,4 %-át teszi ki. 1976-ban jelent meg egy népcsoporttörvény a magyarok számára, amely lehetővé teszi a magyarnak népcsoportnyelvként való oktatását az óvodai- iskolai képzéstől az érettségiig. 1990-ig azonban a magyar nyelv presztízse olyan alacsony volt – a kommunista rendszerű anyaország miatt is –, hogy nem mutatkozott jelentős érdeklődés a magyar nyelv iránt. A magyarországi rendszerváltás felélénkítette a határon átnyúló magán-, gazdasági és kulturális kapcsolatokat, és ennek következtében egyre többen vállalkoztak magyar nyelvi tudásuk felfrissítésére, vagy a nyelv tanulására. A Trianon (1920. június 20.) óta eltelt évtizedek alatt azonban erőteljesen megindult a nyelvvesztés, amit az utóbbi időben megkezdett iskolai nyelvoktatás csak részben tudott lassítani. A családokban már gyakran hiányzik a nyelvtudás kontinuitása.

Jelenleg a magyar nyelvet nem csupán népcsoportnyelvként tanulják Burgenlandban, hanem a szomszéd országnak, a régió gazdaságának a nyelveként, 2004 óta pedig az EU-nyelvek egyikeként is. A burgenlandi tradicionális magyarság mellett élnek itt migráns családok is (Magyarországról, Erdélyből és a Vajdaságból).

Mindezen körülmények alapján érthető, hogy a magyartanítás nem azonos a népcsoportnyelv tanításával, a „kétnyelvű“ iskolákban nem kétnyelvű gyermekeket oktatnak.

Az iskolai oktatás keretében 6-tól 18–19 éves korig van lehetőség a magyar nyelv tanulására, a tanítás pedig különböző óraszámokban, különböző iskolatípusokban zajlik. Oktatási nyelvként a „kétnyelvű“ népiskolákban (Volksschule, 6–10 éves korosztály számára) Felsőőrött, Alsóőrött és Őriszigeten, a polgári iskolák (Hauptschule, 10–14 évesek számára) kétnyelvű osztályaiban, valamint a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban lehet magyart tanulni. A „kétnyelvű“ itt kéttannyelvű oktatást jelent. Tisztán magyar oktatási nyelvű iskola Burgenlandban nincs.

Második idegen nyelvként, szabadon választott tárgyként vagy szakköri keretek között népiskolák, polgári iskolák, gimnáziumok és szakközépiskolák kínálják a magyart, és a fent említett okok miatt az érdeklődők száma egyre nő.[2] Ebben a helyzetben jogosan vetődik fel a kérdés: idegen nyelvként vagy anyanyelvként tanítják-e a magyart a burgenlandi iskolákban?

A tanulócsoportok szinte minden iskolában heterogének. A burgenlandi magyarsághoz tarto­zó­kon kívül (akik közül egyre kevesebben rendelkeznek otthonról hozott nyelvtudással) magyar anyanyelvű migráns tanulók és a magyarsághoz egyáltalán nem kapcsolódó személyek is választják a magyar nyelvet. Kis számban Magyarországról naponta átjáró tanulók is vannak.

Jelentős lépés volt a magyar nyelv és kultúra ápolásában a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium megnyitása 1992-ben. Ez az egyetlen kétttannyelvű, érettségit adó iskola Ausztriában a magyar és a horvát népcsoport számára. A „kétnyelvű“ itt is két tannyelv használatát (magyar és német vagy horvát és német), valamint szinte minden tantárgy két nyelven történő tanítását jelenti.[3]

A tanulók többsége számára a magyar nem anyanyelv, nem is második nyelv, hanem idegen nyelv.

Az 1992-es évben gimnáziumunkba kerülő népcsoporttagok még elég jól beszélték és jól értették a magyar nyelvet, a 2008-ban kezdő tízévesek már gyengén beszélik, de még elég jól értik a nyelvet. Ez is mutatja, hogy az iskolai nyelvtanulás nem helyettesíti a családi nyelvhasználatot, hiszen a fent nevezett időszakban már működtek a kétnyelvű népiskolák, és tanulóink részben ezekből érkeztek. Másik, mérésekkel szintén nem ellenőrzött, csupán a tanári benyomások alapján megállapított tény, hogy a migráns tanulók nyelvtudásában is változás mutatkozik az eltelt 16 év alatt. 1992-ben még migráns gyermekek, míg 2008-ban már migráns szülők Ausztriában született gyermekei érkeztek az iskolánkba, tehát az óvodai és iskolai képzést kezdettől fogva német nyelvterületen kapták, a szocializáció nyelve már csak részben magyar, a környezeti nyelv német, és a többségi nyelv hatása erős. Ezek a gyermekek sok esetben nem kétnyelvű népiskolába járnak, hiszen nekik a német nyelv megtanulására kell nagyobb figyelmet fordítaniuk, a magyart viszont csak szóban, családi közegben használják, tehát az írást és olvasást vagy a népiskolai szakkör keretében vagy a gimnáziumi tanulmányaik során kezdik tanulni.

A kétnyelvű gimnáziumi magyartanítás óraszámait az alábbi táblázat szemlélteti:

A heti kötelező óraszám azonos a német nyelv óraszámával – a magyar és német egyenrangú oktatási nyelvek a kétnyelvű gimnáziumban – a németnek mint többségi nyelvnek a dominanciája így elkerülhetetlen. A kötelező órák mellett további lehetőségeket kapnak tanulóink a magyar nyelv gyakorlására és a magyar kultúra megismerésére. E lehetőségek egyrészt a két nyelven tanított tantárgyak során adódnak, másrészt az 1–2. osztályban heti 1, illetve 2 óra szabadon választható nyelvgyakorlás-szakkör keretében, a 4. és 6. osztályban pedig a Magyarországon lebonyolított nyelvi és sporthét alkalmával, illetve a felső tagozatosoknak felkínált fordító tanfolyam heti 2 órája keretében. Az érettségizők még 2 kötelezően választható óra keretében tanulhatják a nyelvet. Mindemellett elkerülhetetlen, hogy differenciáltan tanítsunk a magyart, hiszen az anyanyelvi vagy idegen nyelvi megközelítés meghatározza a tanár által választandó módszereket, súlypontokat.

Az alábbi táblázat egyszerűsítve szemlélteti a nem magyar anyanyelvű és a magyar anyanyelvű tanulók szintjét és problémáit a négy alapkészség területén 10 éves korban.  

Érdekes, hogy az interferencia jelensége mindkét csoportban megjelenik, néha azonos módon.

Nézzünk néhány példát a differenciálás szükségességének indoklására:

A legegyértelműbb példa talán az alanyi és tárgyas ragozás tanítása. A magyart idegen nyelvként tanulónak nehéz, a már egészen magas nyelvi szinten gazdag szókinccsel beszélő érettségizőknek és még a tanári diplomával rendelkezőknek is problémát jelent a helyes használata. Ezzel szemben a magyar anyanyelvű beszélő a legritkább esetekben véti el, bár nem tudja megmagyarázni, mikor melyiket kell használni. Amenyiben a tanítás során mindkét csoportnak ugyanazzal a módszerrel tanítjuk ezt, a magyar anyanyelvű hibázni kezd, teljesen összezavarodik. A magyar anyanyelvi nyelvtankönyvek nem a ragozást tanítják, hanem a helyesen használt alakok csoportosítását a nyelvtani elmélet alapján. A magyar tanulónak tehát nem azt kell eldöntenie, mikor és miért kell az egyik vagy másik alakot használni, hanem az adott igealakot a megfelelő csoporthoz hozzárendelni. Mivel az osztrák tantervek alapján a nyelvtan elméletének tanítása teljesen háttérbe szorul, ezt nem tanítjuk. Az idegen nyelvet tanulónak pedig meg kell tanítani, hogyan tudja eldönteni, mikor melyik alakot használja. Természetesen tekintettel kell lenni erre a megközelítésbeli különbségre a számonkérés során is, hiszen a magyar anyanyelvű tanuló nem tudja megállapítani, hogy az alanyi vagy tárgyas alakot használta-e, de a helyes igealakot fogja beilleszteni a mondatba. Nem kérhetjük tehát például: „Add meg a következő igék egyes szám 3. személyű tárgyas ragozású alakját!“.

Másik téma az igekötős igék használata, az igekötő helye. A magyar anyanyelvű gyermekek – ahogy a magyarországi nyelvtankönyvekben is szerepel – ennek a helyesírását kell hogy megtanulják. A nem magyar anyanyelvű számára nem az a kérdés, mikor írjuk egybe és mikor külön, hanem az, miért változik az igekötő helye. Ehhez hasonlóan különböző problémák merülnek fel még a szórend, a birtokos szerkezet, az ige nélküli mondatok, a tagadás stb. tanítása során. A differenciálás részben csoportbontással történik, ez azonban csak 25 fős osztálylétszám felett lehetséges. Ez alatt, vagy olyan helyzetben, amikor az anyanyelvűek és a nem anyanyelvűek aránya nagyon eltérő, csoporton belüli differenciálást valósítunk meg, ami a tanárnak komoly kihívás, a tanulónak viszont társalgási gyakorlatoknál biztosítja az anyanyelvű beszélgetőpartner jelenlétét. A konverzációs feladatoknál ugyanis kifejezetten előny, hogy native speakerrel beszélgethet a nyelvet tanuló. A tanár tehát két csoport számára készíti elő a feladatokat, és közben figyelembe veszi, melyik feladatokat végzik közösen, pármunkában vagy csoportban a tanulók, melyeket külön, más módszerekkel.

A cél közös, a magyar nyelvet kell megtanítani úgy, hogy magas szinten tudjanak mind szóban, mind írásban kommunikálni és az érettségi vizsgán azonos feladatokat elvégezni tanulóink. Ehhez a célhoz azonban részben kölönböző utak vezetnek. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a burgenlandi magyar nyelv is helyes, értékes, nem pedig a műveletlenség jele, a tájszólás használata és továbbadása fontos a népcsoport kultúrájának megőrzésében. Gyakran megfigyelhető ugyanis a helyi beszélőknél egy gátlás: úgy érzik, ők nem beszélnek olyan szépen. A nyelvtanárnak bátorítani kell a diákokat, hogy használjanak ki minden lehetőséget a nyelv gyakorlására, beszéljenek családtagjaikkak, rokonaikkal a helyi tájszólásban is. Fontos feladatunk a magyar nyelv és kultúra megőrzéséhez hozzájárulni, és tanulóinkat is ennek a feladatnak a vállalására előkészíteni.

Nyelvhasználat gyermekkortól kezdve

Növekvő érdeklődés

Ausztria
2010. június 20.

"Az érdeklődés a magyar nyelvoktatás iránt évről-évre növekszik. Nem csak nálunk, hanem más egyesületeknél is", mondja Király Andrea, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület pedagógus vezetője.

Növekvő érdeklődés

Míg korábban öt-hat gyermek ült a padban, mostanra már az osztálylétszám a 20-hoz közelít. "Egyre nehezebb megoldani azt, hogy minden gyerek helyet kapjon a tanteremben", mondja Király Andrea. A Bécsi Magyar Iskola iránt érdeklődők száma folyamatosan növekszik.
Az egyesület ezen a héten, június 19.-én tartja évadzáró ünnepségét. A Ringatócsoport, az óvoda, valamint az iskolások is számos érdekes programmal készültek erre az eseményre. „Az idén már a harmadik éve, hogy meg kell osztanunk az évzáró eseményeit, mert annyira sokan vagyunk, hogy nem férünk el”, mondja büszkén Mentsik.

Fejlődő nyelvismeret

A Bécsi Magyar Iskolát, valaminta Bécsi Magyar Iskolaegyesületet összesen 300 gyermek, valamint fiatal látogatja. Sokuk a második, de néhányan már a harmadik, illetve a negyedik generációban élnek az osztrák fővárosban. Mindkét intézet fő feladata a magyar nyelv ápolása és továbbadása. A magas érdeklődők száma egyrészt azt mutatja, hogy az utóbbi években több magyar család érkezett Bécsbe, másrészt, hogy az öregebb generációk gyermekeinél is egyre fontosabb magyarságuk megtartása.

Forrás: Tercza Réka, ORF Népcsoportszerksztőség