Osztrák idill


FORRÁS: http://hetivalasz.hu/


Székelykeve után Burgenlandnak vesszük az irányt, a legnyugatibb magyarokat keresve. Burgenland soha nem volt kimondottan magyar vidék, de a statisztika szerint még létezik két magyar többségű falu Szombathelytől 25 kilométerre. Alsóőr (Unterwart) és Őrisziget (Siget in der Wart) a Felső-Őrségnek nevezett kisrégióhoz tartoznak, melynek lakosai, az őrök máig megőrizték XVII. századi magyar nyelvjárásukat. A tájegység központjában, Felsőőrön él a legtöbb magyar, de a kisváros az 1950-es évek óta német többségű. A két szomszédos aprófalu megmaradt magyarnak, Alsóőr hétszáz lakosának kétharmada, Sziget 280 lakójának nagy többsége magyar anyanyelvű.

 

A két település közül Sziget különösen vonzó. Az országúttól távol eső, patakparti, osztrákosan takaros falucska közepén egymás mellett áll a középkori katolikus és a barokk evangélikus templom, megmaradt egy-két festői, őrségi parasztporta, van önkéntes tűzoltóegyesület és egy két tantermes népiskola, ahonnan magyar szó szűrődik ki. A gazdálkodással még Ausztriának ezen eldugott szegletében is jórészt felhagytak, a lakosok inkább ingáznak Felsőőrre. A népiskola homlokzatán még látható az óvoda felirat, de a látszat csal: az óvoda két éve megszűnt, mivel a településen több mint négy évig nem született gyerek. Azóta megint van tíz óvodás, de ők már a közeli Vasvörösvár (Rotenturm) német óvodájába járnak, és alig néhány magyar órájuk van.

Wilhelm Miklos tanítót faggatva egyéb furcsaságok is kiderülnek. A szigeti népiskola 25 tanulójából hárman helyiek, tízen Magyarországról járnak át mindennap. A szülőket a kétnyelvű, kiscsoportos oktatás és az idillikus környezet vonzza - ez a magyarázat a gyerekek kiváló magyarnyelv-tudására. "Az iskolát csak ezzel a bűvészmutatvánnyal tudtuk életben tartani a demográfiai hullámvölgy időszakában. A következő években több helyi diákunk lesz, de ők már nem nagyon beszélnek magyarul" - mondja a tanító.

Kelemen László

A nyelvvesztés folyamata Alsóőrön is előrehaladott állapotban van, noha a kisebbségi léthez szükséges intézmények (kétnyelvű óvoda, iskola, önkormányzat, magyar kulturális központ) rendelkezésre állnak. Burgenland helyzete azonban különleges. A hitleri német és később a demokratikus osztrák állam egyaránt asszimilációs politikát folytatott az 1960-as évekig, ráadásul a német nyelv és kultúra magas presztízse miatt a magyarok többsége szívesen megvált ősei nyelvétől. Az 1990-es évek óta a fiatalok közül egyre többen érdeklődnek a nagyszülők nyelve iránt, és létrejött egy olyan értelmiségi csoport is, amely tudatosan dolgozik a magyar hagyományok megőrzésén.

"Ausztria mindent megad, ami minimálisan szükséges a kisebbségek megmaradásához, de nem érez késztetést arra, hogy olyasféle mintaállam legyen, mint Szlovénia. Nálunk csak 2001-ben helyezték ki a kétnyelvű helységnévtáblákat; később, mint Ukrajnában vagy Szlovákiában" - mondja Kelemen László, az alsóőri Magyar Média- és Információs Központ vezetője. "Az identitás itt képlékenyebb, mint más határon túli közösségekben. A községi tanács tagjai kiválóan tudnak magyarul, ügyintézni is lehet, de kevesen vesznek részt a magyar kulturális életben. A helyiek azt sem nagyon tartják számon, hogy Alsóőr a legnyugatibb magyar falu" - teszi hozzá.

A csekély számú burgenlandi magyarságból még akkor is kevesen kérvényeznék a magyar állampolgárságot, ha ezt az osztrák törvények lehetővé tennék. Csakhogy Ausztriában 1985 óta csak a köztársasági elnök engedélyével lehetséges a kettős állampolgárság. Az osztrák állampolgárság elvesztését pedig a burgenlandi magyarok közül bizonyára senki nem fogja megkockáztatni.

Őrvidék, nem Burgenland!
Forrás:http://tutitanoda.5mp.eu

 

Mit kell tudni az ausztriai magyarok helyzetéről?

 

1. ÖSSZEFOGLALÁS

 

A 2001. évi hivatalos
népszámlálási adatok alapján Ausztriában 40.583 személy jelölte meg
magánérintkezésben használt nyelvként a magyart. Egy 2005-ben készült, idegen
nyelvet beszélőkre vonatkozó felmérés 95.000 főre tette a magyar nyelvet
beszélők számát. Ennek alapján kijelenthető, hogy kb. 90.000 magyar származású
személy élhet Ausztriában, mivel a német anyanyelvű osztrákok körében
ritkaságszámba megy, hogy megtanulnak magyarul.

 

Az ausztriai magyarság eredetét
tekintve két fő csoportra osztható. Az egyik csoportba az a burgenlandi
"őshonos" magyar népcsoport tartozik, amely az 1920-ban aláírt
trianoni békeszerződés értelmében, illetve annak következményeként osztrák
fennhatóság alá került. A másik csoportot azok a magyarok alkotják, akik a
közelmúltig vándoroltak, illetve telepedtek be Ausztriába.

 

A Burgenlandban élő magyarság
lélekszáma a hivatalos adatok alapján 6.641 fő. Bár 1920-ban még jóval többen
(24.867 fő) voltak, számuk az asszimiláció, a vegyes házasságok, az elöregedés,
az anyaországgal való kapcsolattartás hosszú évtizedekig tapasztalt
nehézkessége, a természetes fogyás és egyéb okok következtében lecsökkent.

 

Az ausztriai magyarság
magyarságtudatának ápolásában is erőteljes előrelépést jelentett, hogy az ott
élő magyarok a vasfüggöny leomlása következtében immár politikai
megfontolásokra való tekintet nélkül vállalják magyarságukat. Az Ausztriába
történt politikai és gazdasági bevándorlás leginkább a XIX. század második
felétől, majd a két világháborút követően, illetve az 1956-os forradalom
következtében öltött jelentős méreteket, de sok magyar vándorolt ki jobb
megélhetést remélve a Kárpát-medence magyarok lakta részeiről a múlt század
70-es-80-as éveiben is. Az ausztriai magyar szervezeti élet még intenzívebbé
válása is nagymértékben ezekez az eseményekhez köthető.

 

A Burgenlandon kívüli magyar
egyesületek csúcsszerveként működik az 1980-ban megalakított Ausztriai Magyar
Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, amelynek jelenleg 19 szervezet
a tagja. Jelentős munkát végez továbbá a Központi Szövetségtől függetlenül
működő Ausztriai Független Magyar Kultúregyesületek Csúcsszerve és a
Bornemissza Péter Társaság is. A burgenlandi "őshonos" magyar
népcsoport legjelentősebb érdekképviseleti szervezete az 1968-ban alapított
Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület. Kiemelkedő kulturális tevékenységet folytat
még Burgenlandban a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület, a Burgenlandi
Magyarok Népfőiskolája, valamint a Magyar Média és Információs Központ (UMIZ).
Az említett szervezetek látják el az ausztriai magyarság képviseletét,
érdekvédelmét, valamint szervezik meg oktatási, tudományos és kulturális
életét.

 

A Központi Szövetség állandó
meghívottként részt vesz Magyar Állandó Értekezlet munkájában, továbbá fontos
koordináló szerepet tölt be a nyugat-európai szervezetek együttműködése terén.
Elnöke, dr. Deák Ernő a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége
(NYEOMSZSZ) elnöki tisztét is betölti. Kulmann Ernő, a Magyar Népcsoport Tanács
elnöke, korábbi felsőpulyai polgármester révén az ausztriai magyarság is
képviselteti magát a Szülőföld Alap Tanácsában.

 

Az 1976-os ún. "Népcsoport
Törvény" csak a "nem német anyanyelvű, sajátos népi hagyományaikat
ápoló, Ausztriában honos osztrák állampolgárok csoportjai" számára
biztosította a kisebbségi jogok gyakorlását. A törvény a jogérvényesítés legfontosabb
eszközeként Népcsoporttanács alakításának lehetőségét határozza meg.
Elméletileg az anyagi támogatás terén is biztosítja az ausztriai népcsoportok
fennmaradását, gyakorlatilag azonban ez nem feltétlenül valósul meg. A Központi
Szövetség több évi erőfeszítésének eredményeként az osztrák törvényhozás 1992.
június 30-án a jogszabály módosításával a "Bécs és környékén élő osztrák
honosságú" magyarokat is népcsoportként ismerte el. (Ennek következtében a
magyar Népcsoporttanács tagjainak száma 1993-tól 8-ról 16 főre emelkedett,
fele-fele arányban burgenlandi, illetve bécsi összetételben.) A grazi,
felső-ausztriai, salzburgi és innsbrucki magyarság továbbra sincs
népcsoportként elismerve. Ráadásul a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbségi
közösség költségvetési támogatása nem éri el a csekélyebb lélekszámú horvát,
szlovén, cseh kisebbségek támogatásának mértékét sem.

 

A magyar kormányzati szervek és az
ausztriai magyar szervezetek munkakapcsolata kifogástalan és tárgyszerű. A
magyar-osztrák államközi kapcsolatok hagyományosan szívélyesek, amit az is
példáz, hogy a két államelnök első hivatalos útja Budapestre, illetve Bécsbe
vezetett, valamint 2005. december 20-án közös magyar-osztrák kormányülésre
került sor Bécsben.

 

Bár az osztrák-magyar határ
megnyitása következtében a rendszerváltozás után a burgenlandi befektetők a
tartománnyal szemben fokozottabb érdeklődést mutattak a nyugat-magyarországi
régió iránt, ez a folyamat mára megfordulni látszik. Az osztrák vállalkozások
egy ideje a magyarországi vásárlóerő mellett a változatlanul olcsóbb
magyarországi munkaerőt is a határ osztrák oldalára igyekeznek csábítani. Sőt,
mára Magyarország uniós tagsága is jelentős vonzerővel bír. A schengeni határok
és az ausztriai munkavállalási korlátok megszűnése következtében a jövőben még
jelentősebb gazdasági fejlődés várható majd a régióban.

 

2. A BEVÁNDOROLT MAGYARSÁG

 

A magyar diaszpóra valójában egy időben keletkezett a két ország 1918-ig fennálló
perszonáluniójával, de különösen a kiegyezés korában öltött jelentős méreteket
(1910-ben 195.844 magyar állampolgár tartózkodott Alsó-Ausztriában, közülük
139.300 élt Bécsben; 1881 és 1913 között 75.592 magyarországi illetőségű
személy vette fel az osztrák állampolgárságot). Újabb jelentősebb létszámú
politikai és gazdasági emigráció azonban csak a két világháborút követően és
1956 után telepedett le Ausztriában.

 

 

 

A II. világháború befejezésekor nagy tömegű magyar
katonai és polgári menekült maradt Ausztriában, elsősorban a nyugati hatalmak
által megszállt övezetekben. A menekültek többsége 1947-ig főleg a tengeren
túlra (Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália) távozott. Az 1944-45-ös emigráció
legszabadabban a francia megszállási zónában mozoghatott, ahol Farkas Ferenc és
Zákó András tábornokok vezetésével hamarosan megkezdődött a volt katonák
szervezkedése. Ennek központja Innsbruck volt. A karinthiai angol zónában
Adonyi-Naredy Ferenc vezérkari alezredes állt a katonai személyek
szerveződésének élére. 1947-ben megalakult a Honvéd Bajtársak Közössége,
amely egy évvel később a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) nevet
vette fel, és központját előbb Németországba, majd Kanadába tette át. Ugyancsak
1947-ben, Grazban alakult meg a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi
Asztaltársaság
, amely 1949-től Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség néven működött tovább, majd tagjainak jelentős része a tengerentúlra települt.
Az 1939-es országgyűlés külföldre került tagjai és más politikai tényezők a
"jogfolytonosság" ürügyén létrehozták a Történelmi Magyar
Alkotmány Alapján Álló Törvényhozók Csoportja
elnevezésű szervezetet,
későbbi nevén az Uniót. A szervezet élén gr. Teleki Béla, az Erdélyi
Párt volt elnöke, gr. Pálffy József és Máriaffi Lajos vezetésével az
úgynevezett mérsékelt 39-esek álltak. Bonczos Miklós, a Lakatos-kormány volt
belügyminisztere szociális programmal alapította meg a Magyar Szolgálat szervezetét. Ezek és más, hasonló platformon álló szervezetek alakították meg a
Bolsevizmus-ellenes Nemzeti Erők (BENE) szervezetét, amely azonban -
szándékuk ellenére - nem volt képes betölteni a csúcsszerv szerepét.

 

Az 1956-os forradalom napjaiban és
az események után (1957 áprilisáig) 180.288 új magyar menekültet regisztráltak
Ausztriában. Ebből 1959 júniusának végéig 77.525 fő más nyugat-európai
országokba, 82.330 fő a tengeren túlra vándorolt ki, 7.772 fő pedig visszatért
Magyarországra. Ausztria állandó tartózkodási engedéllyel politikai
menekültként befogadta mindazokat a személyeket, akik ott kívántak maradni,
illetve más országok nem fogadták be őket. Az ausztriai 1956-os menekültek gondozása
és segélyezése meghaladta az ország befogadóképességét, ezért más nyugati
államok is kivették részüket a nagy tömegű menekült segélyezéséből. Az
Ausztriában működő segélyszervezetek - mint az Osztrák Vöröskereszt, a Caritas,
az Evangélikus Menekültszolgálat, illetve az Osztrák Szakszervezetek Szövetsége
- mellett főszerep hárult az ENSZ Menekültügyi Főbiztosára. Az egyéb
segélyszervezetek közül a First Aid for Hungary (ausztriai megbízottja
Lengyel Béla tábornok volt), a Free Europe Citizen Service, a Forumhilfe és a Volkshilfe, valamint a Taubinger László által vezetett Magyar
Menekült Szolgálat
említhető. Ezek a szervezetek az anyagi támogatás
mellett tájékoztatással és ügyintézéssel is segítették a menekülteket.

 

Bécsben alakult meg 1956 végén a Politikai
Üldözöttek Világszövetsége
, későbbi nevén Magyar Politikai Foglyok
Szövetsége
, 1957 elején pedig - Király Béla tábornok vezetésével - a Magyar
Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség
. Az említett politikai jellegű
szervezeteknek alig volt szerepük a későbbi egyesületi élet kialakulásában, és
vagy rövid időn belül megszűntek, vagy távoztak a Magyarországgal
"különleges" viszonyban álló, semleges Ausztriából. Az 1970-es évek
végétől a fennmaradt emigrációs szervezetek egyre inkább kulturális és identitásőrző
jelleget öltöttek. Jelentős szerepet játszott a Magyar Egyetemi és Főiskolai
Egyesületek Szövetségének (MEFESZ)
utódaként, Ausztria egyetemi városaiban
megalakult Szabad Magyar Diákok Szövetsége, amelynek grazi és innsbrucki
szervezete jelenleg is működik. Megalakulásuk visszavezetető arra a fontos
tényezőre, hogy 1957 és 1959 között Ausztriában meghaladta az ezret a
beiratkozott magyar egyetemi és főiskolai hallgatók száma. Az említett
egyesületekhez később újabbak társultak. Vallási tekintetben különösen fontos a
katolikus és protestáns lelkészségek létesítése Bécs mellett, továbbá
valamennyi tartományi székhelyen.

 

Az ausztriai magyar szervezeti
élet hosszú múltra tekinthet vissza. A Bécsi Magyar Munkásegyesületet
1899-ben, a Szent István Egyletet 1918-ban alapították. A máig meglévő
ausztriai magyar egyesületek legöregebbike az 1888-ban alakult Grazi Magyar
Egyesület
.

 

A Burgenlandon kívüli magyar
egyesületek csúcsszerve alapszabályának állami jóváhagyására 1979. november
12-én került sor. Az 1980. május 7-én, 22 szervezet képviselőinek részvételével
tartott közgyűlésen formálisan is megalakult az Ausztriai Magyar Egyesületek
és Szervezetek Központi Szövetsége
(Zentralverband Ungarischer Vereine
und Organisationen in Österreich)
, amelynek jelenleg 19 tagszervezete van.

 

A Zentralverband mint
csúcsszervezet, a tagegyesületek képviselő testülete, amely egyezteti és
összehangolja az egyesületek tevékenységét, ezen túlmenően pedig tervezési és
szervezési központ is minden olyan vállalkozás tekintetében, amely meghaladná
az egyes tagegyesületek teljesítő képességét. A Központi Szövetség rendezésében
kerül sor évente Bécsben a nemzeti ünnepekről történő közös megemlékezésre,
1980 márciusa óta kiadja a kéthavonta megjelenő "Bécsi Napló"-t
(főszerkesztő: dr. Deák Ernő), vendég-együttesek felléptetésével tízedik éve
működteti a Bécsi Magyar Színházat, koncerteket és kiállításokat rendez.

 

1987 szeptemberétől fenntartja a Bécsi
Magyar Iskolá
t (oktatás minden második hét szombatján az Urania épületében,
2000-től a Bécsi Magyar Otthonban). A résztvevők létszáma évről évre 100
fő körül mozog, és 1997 óta óvodás csoport is működik. A foglalkoztatást
jelenleg két óvónő és három tanítónő végzi. Ezen kívül a Központi Szövetség
kezdeményezésére hat bécsi iskolában és 2001 óta egy mödlingi iskolában folyik
heti két-két órában tanrenden kívüli magyar nyelvoktatás.

 

2001. év őszén indították az
évente ismétlődő magyarságismereti (irodalom- és kultúrtörténet,
történelem, társadalomismeret, politikai földrajz, néprajz) pedagógus-továbbképző
és népfőiskolai tanfolyam
ot, amelyet alkalmanként 30-50 fő látogat. A
gyermek- és felnőtt-oktatási formákat a magyar oktatási tárca költségvetésileg,
a Határon Túli Magyarok Hivatala pedig logisztikailag támogatja.

 

Az elmúlt években több ízben
felvetődött a magyar közösség körében egy bécsi székhelyű, magyar tannyelvű
gimnázium osztrák állami támogatással történő felállításának gondolata. A
javaslat támogatói és ellenzői között a várható tanulói létszám és
kihasználtság körül folyó vita eldönthetetlennek látszik.

 

Tudományos fórumot, egyben magas
színtű ismeretterjesztést is jelentenek az 1990 szeptembere óta kétévenként
megrendezésre kerülő "Kufstein-konferenciák" (az első
konferencia helyszíne Kufstein vára volt), amelyeken meghatározott tárgykörhöz
vagy évfordulóhoz kapcsolódva nyugati, Kárpát-medencei és anyaországi
szakemberek tartanak előadást. A konferenciák anyaga minden alkalommal könyv
formában is kiadásra került. A legutóbbi konferenciára - immár ötödik
alkalommal Felsőpulyán (Oberpullendorf) - 2004 szeptemberében került sor.

 

Az ausztriai felsőoktatási
intézményeknek nincs magyar tagozata. A Bécsi Tudományegyetem Finn-ugor
Tanszékén
tanulmányokat folytató diákok külön tanári képesítő vizsgát
tehetnek, továbbá a felsőőri Óvodapedagógiai Központban magyar- és
kétnyelvű kurzusokon óvónői képesítést szerezhetnek a hallgatók.

 

Az oktatási intézmények tananyag-
és tansegédlet-ellátására, módszertani konzultációkra a magyar Oktatási
Minisztérium támogatásával, valamint a soproni és az eisenstadti-kismartoni
Oktatási Központ
közötti megállapodás alapján nyílik lehetőség.

 

Ausztriában önálló magyar párt
vagy politikai szervezet nem működik.

 

A Központi Szövetség
kezdeményezésére és sürgetésére az osztrák kormány 1992. június 30-án (a
parlament július 9-én hagyta jóvá a minisztertanács döntését) népcsoportként
ismerte el a Bécsben és környékén élő osztrák honosságú magyarságot. Ennek
következtében a magyar Népcsoporttanács tagjainak száma 1993-tól 8-ról
16 főre emelkedett (fele-fele arányban burgenlandi, illetve bécsi
összetételben). A kibővített testület 1993. március 25-én tartotta alakuló
ülését, és megújítása négyévenként történik.

 

A Központi Szövetségtől
függetlenül működik többek között az Ausztriai Független Magyar
Kultúregyesületek Csúcsszerve (Dachverband),
valamint a Bornemissza
Péter Társaság
.

 

Mint általában a szórványok
életében, Ausztriában is jelentős szerepet töltöttek be az egyházak. Mind
katolikus, mind pedig protestáns vonalon elsősorban az 1956-os menekülthullám
hatására egymás után létesültek a magyar lelkészségek, bár a misék,
istentiszteletek megtartása - különösen Bécsben - addig is hagyomány volt. Az Evangélikus
Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata (Ungarischer Seelorgendienst der
Evangelischen Kirche AB in Österreich)
kirendeltségszerűen látta el
feladatát, de már a hatvanas években úgy nyilatkozott az Egyházfőtanács, hogy a
magyar nyelvű lelkigondozásnak csak addig van létjogosultsága, amíg a
menekültek megtanulnak németül. Katolikus vonalon (Burgenlandon kívül) Bécs
mellett Grazban, Linzben, Innsbruckban és Klagenfurtban külön lelkészség
működött. Mindez már a múlté. A kilencvenes évek folyamán megszűnt a grazi és
klagenfurti lelkészség, s jóllehet, Grazban és Innsbruckban a püspökség
nyilvántartja a magyar katolikus egyházközséget, de mindkét helyen csupán
havonta, Klagenfurtban és Salzburgban pedig időszakosan tartanak magyar misét;
a linzi lelkészt jelenleg főállásban osztrák plébánián alkalmazzák, és 2003-tól
a bécsi magyar lelkész is csupán nyugdíjasként látja el feladatát. Protestáns
istentiszteletre Szépfalusi István, illetve nyugalmazott utódjának halála óta
magyarországi vendéglelkészek jóvoltából kerül sor.

 

Ausztriában a népcsoportok élete
rendezett körülmények között, igaz szűk mederben folydogál. Ennek ellenére
egyre nagyobb megszorításokra kerül sor — különösen a magyarokra vonatkoztatva.
A Központi Szövetség nehezményezi, hogy a Kancellária - a rendelkezésére álló
keretek ellenére - nem vállalta az 1999 őszén vásárolt bécsi Magyar Otthon költségeinek fedezését, ami a 3,5 millió ATS összegű vételárral, az átalakítási
és egyéb költségekkel együtt 4,5 millió ATS-t tett ki. Ezért a hosszúlejáratú
kölcsön visszafizetése rendkívül nehéz helyzetbe hozta a szervezetet. A
nehézségeket növelte továbbá, hogy a Kancellária 295 ezer ATS nagyságrendben
(hét éves törlesztésben) a már kifizetett támogatás visszafizetésére kötelezte
a Központi Szövetséget. Az összeg visszafizetését a szervezet kényszerűen
vállalta, mert megtagadása minden további költségvetési támogatás megszűnését vonta
volna maga után.

 

Az osztrák jogrendben rögzített
kisebbségi jogok - az 1976. évi népcsoporttörvény értelmében - elméletileg az
anyagi támogatás terén is biztosítják a népcsoportok fennmaradását, a törvény
gyakorlati alkalmazása azonban anyagilag ellehetetlenítheti a népcsoportok
helyzetét.

 

3. BURGENLANDI (ŐRVIDÉKI)
MAGYARSÁG

 

Őshonos magyar népcsoport Ausztria
keleti, Burgenland tartományában él. Lélekszáma az 1920. évi - az anyanyelvre
kérdező - magyar összeírás szerint 24.867 fő volt, és a terület Ausztriához
csatolása óta mintegy hatodára csökkent. A 2001. évi népszámlálás alkalmával a
környezetben használt nyelv alapján 6.641 fő (ebből 4.704 osztrák
állampolgár és 1.937 külföldi állampolgár) vallotta magát magyarnak. Ez a szám
a tíz évvel korábbihoz képest 5,4 %-os fogyatkozást jelent. Legérzékenyebb a
veszteség Unterwart-Alsóőr és Oberwart-Felsőőr helységekben, amelyek az őshonos
magyar kisebbség hagyományos központjainak számítanak. A lélekszám csökkenése
más helységekben - vélhetően az újabb betelepülők révén - mérséklődött.

 

Helyi becslések nagyobb
lélekszámúnak ítélik meg a magyar közösséget, ami azonban csak abban az esetben
lenne bizonyítható, ha a cenzus kérdése az anyanyelvre vagy a származásra
irányulna. A jelenlegi kérdésfeltevés következtében a vegyes házasságokban vagy
kizárólagos német nyelvi közegben élő magyar származású és önazonosságú
személyek hivatalosan aligha szerepelnek a statisztikákban. A fogyatkozás
mögött emellett a magyar kisebbség elöregedése, a német környezet nyelvi, kulturális
és a nagyvárosok gazdasági elszívó hatása rejlik.

 

 

 

Az elvándorlás és az asszimiláció
gyorsulni látszik, de határozottabb támogatással a folyamat lassítható lenne.
Vitatható az a vélemény, miszerint a burgenlandi magyarság asszimilációja
teljes egészében spontán jellegű. Hosszú ideig közrejátszott ebben a
Magyarországgal való közvetlen érintkezés nehézkessége, valamint a folyamat osztrák
részről történő árnyalt gyorsítása is. A rendszerváltástól a közelmúltig ez
abból a gazdasági jellegű osztrák aggályból is eredt, hogy a határ megnyitása
óta a burgenlandi befektetők a tartománnyal szemben fokozottabb érdeklődést
mutattak a nyugat-magyarországi régió iránt. Napjainkban ez a folyamat
megfordulni látszik; az osztrák vállalkozások árpolitikai és egyéb manőverekkel
nem csak a működő tőkét, hanem a magyarországi vásárlóerőt és a változatlanul
olcsóbb munkaerőt is a határ osztrák oldalára vonják. Mindez hozzájárulhat a
nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tapasztalt folyamatok megismétlődéséhez,
ami újabb lendületet adhat Burgenland tartomány gazdasági növekedésének.

 

Burgenlandban a kisebbségi
oktatás
t az 1994-ben elfogadott tartományi szintű kisebbségi iskolatörvény,
a kisebbségi nyelv kötelező oktatását a népiskolákban és a polgári iskolákban
az 1995. évi tartományi iskolatörvény szabályozza. Ennek alapján jelenleg az
alsóőri (Unterwart) és az őriszigeti (Siget in der Wart) népiskolában kétnyelvű
tanítás
folyik, tíz további iskolában pedig a magyar szabadon
választható nyelvgyakorlat
. Az óvodákban többnyire német vagy vegyes
nyelven folyik a foglalkoztatás. Magyar nyelvű óvodai foglalkoztatás
Felsőpulyán (Oberpullendorf), Őriszigeten, Felsőőrön (Oberwart) és Alsóőrön
folyik.

 

Önálló, magyar tanítási nyelvű gimnázium a tartományban 1920 óta nem működik. E téren előrelépésnek számított, hogy az
1981-82-es tanévtől a felsőlövői (Oberschützen) gimnáziumban magyar nyelvű tagozatot,
az 1987-88-as tanévtől pedig a felsőpulyai gimnáziumban ún. "pannon"
osztály
t létesítettek, ahol a magyar és a horvát nyelvet kötelező tárgyként
oktatták. Felsőőrött 1992-ben kétnyelvű gimnázium indult magyar és
horvát tagozattal. A magyar nyelvi oktatás lehetőségét biztosító jogszabályok
és gyakorlati alkalmazásuk között azonban még eltérések tapasztalhatók, ami nem
teszi lehetővé, hogy a tanulók megfelelő szinten elsajátítsák a magyar nyelvet.
(Felsőőrött a lakosság 25,29 %-a, Felsőpulyán 23,9 %-a részesült élete során magyar
nyelvű oktatásban.) 

 

A burgenlandi magyarság mintegy
kétharmada római katolikus vallású. Az alsóőri plébánia 1988-ban
a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Főapátság joghatósága alá került, amely dr.
Galambos Ireneusz OSB, plébános közelmúltban történt nyugállományba vonulásáig
a magyar nyelv és kultúra ápolása terén az egyik regionális központ szerepét is
betöltötte. Az Ausztriában működő magyar római katolikus lelkészek többsége
Magyarországon végezte tanulmányait.

 

A burgenlandi református egyház egyetlen magyar gyülekezete Felsőőrött, az evangélikusoké Őriszigeten működik. A
két protestáns gyülekezet asszimilációja előrehaladott, az istentiszteletek
jelentős része német nyelven folyik. A felsőőri református lelkész
Magyarországon, az őriszigeti Erdélyben végezte tanulmányait.

 

A burgenlandi ORF televízió 1990 óta "Adj Isten, magyarok!" címmel évi négy alkalommal
félóra időtartamú műsort sugároz a magyar kisebbség számára. A kilencvenes évek
közepén a tartományi kábeltelevízió-társaság a csekély nézettségre hivatkozva
kivette a magyar nyelvű műsorokat a fő műsoridőből, és tartamukat is
drasztikusan csökkentette, majd megszüntette. A külső beavatkozást
gyakorlatilag lehetetlenné tette az a tény, hogy a kábeltelevízió
profitorientált magántársaság, amelyet egyéb érvekkel nehéz befolyásolni.

 

2002. január 1-jétől napi 5 perces
műsort sugároz magyar nyelven, vasárnaponként pedig 25 perces magyar nyelvű
műsorral jelentkezik az Osztrák Rádió burgenlandi stúdiója. A bécsi ORF
"Heimat, fremde Heimat"
című magazinja időnként tudósít a magyar
szervezetek rendezvényeiről. A kereskedelmi rádiók közül a "Radio MORA
- Multilingual Open Radio"
magyarul, horvátul és roma nyelven is
sugároz egy-egy órás esti műsort, amely a kisebbségeket érintő kérdésekkel
foglalkozik.

 

Az őshonos magyar népcsoport
érdekképviseleti szervezete az 1968-ban alapított, felsőőri székhelyű Burgenlandi
Magyar Kulturális Egyesület
, amely kiadványaival, programjaival nem csak a
magyar kisebbség fennmaradását és a határ menti együttműködést, hanem a többségi
népességgel való kapcsolatok ápolását is szolgálja. A szervezet jelenlegi
elnöke Dipl. Ing. Plank József. Szervezeti téren említhető a Burgenlandi
Magyarok Népfőiskolája
Felsőőr székhellyel, valamint az Alsóőri
Információs és Média-központ
. 2003 tavaszán Felsőpulya székhellyel
megalakult a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület.

 

4. ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK AZ
AUSZTRIAI MAGYARSÁG HELYZETÉRŐL

 

Az EU "bölcsei" (Martti
Ahtisaari, dr. Jochen Frowein professzor, dr. Mercelino Oreja) részére az
Osztrák Népcsoportközpont (Österreichisches Volksgruppenzentrum) által
készített "Jelentés az etnikai kisebbségek helyzetéről az Osztrák
Köztársaságban"
című dokumentum részletesen bemutatta, és a hatályos
jogi háttérrel bizonyította a népcsoportok helyzetére vonatkozó
megállapításait. A bizottság tagjai által nagyobb kifogások nélkül jóváhagyott
jelentés rövid, korrekt történeti áttekintést ad az ausztriai magyar
népcsoportról is, amely Burgenland tartományban nyelvi szigetet (Sprachinsel)
képez. Utal a magyar lakosság 1920 óta bekövetkezett számszerű változására,
valamint arra a tényre, hogy az időközben lezajlott népszámlálások alkalmával
az adatfelvételi szempontok ("Umgangssprache" - a köznapi érintkezés
nyelve, "Muttersprache" - anyanyelv, "Familiensprache" - a
családban használatos nyelv, "Denksprache" - a gondolkodás nyelve,
"Kulturkreis" - kultúrkör) többször változtak. Megállapítja, hogy
valamennyi népcsoportra jelentős fogyás és asszimiláció jellemző.

 

A dokumentum a II. világháború
utáni osztrák kisebbségi politika változásait a következő szakaszokra bontja: megengedő (Gewährungspolitik, 1945-1955), akadályozó (Verhinderungspolitik,
1955-1972), megszorító (Restriktive Politik, 1972-1988), párbeszéd (Dialogpolitik, 1988-1994), mellőző (Ignoranzpolitik, 1994-2000) és ellenőrző (Monitoring Politik, 2000 óta). A 2000 nyarán életbe lépett
alkotmányjogi törvény (Staatszielbestimmung) az államalkotó népcsoportokról
(Volksgruppen) az alábbi meghatározást adja: "A Köztársaságot a nyelvi és
kulturális sokrétűség jellemzi, amely autochton népcsoportok formájában jut
kifejezésre. Figyelemmel kell kísérni, továbbá biztosítani és támogatni kell a
népcsoportok nyelvének és kultúrájának fennmaradását és megőrzését."
Valamennyi népcsoport - így a magyar is - évente folyósított állami
költségvetési támogatásban részesül.

 

Az ET Tanácsadó Bizottsága az osztrák országjelentés alapján jelentést készített a kisebbségvédelmi
keretegyezmény ausztriai végrehajtásáról. A bizottság tagjai 2001 decemberében
személyes vizsgálatokat is végeztek Ausztriában. Ez a jelentés megállapítja, hogy a horvát, szlovén, magyar, cseh és szlovák kisebbség
helyzetét a többségi nemzettel való harmonikus, tolerancián alapuló együttélés
jellemzi. Megállapítja ugyanakkor, hogy a magyar, cseh és szlovák nyelvoktatás
intézményeinek megerősítésére és fejlesztésére, továbbá a médiahasználatban -
mindenekelőtt a magyar, cseh, szlovák kisebbségi televízió- és rádióműsorok
növelése terén - előrelépésre van szükség.

 

Az ausztriai magyar
népcsoport nem rendelkezik területi autonómiával és garantált parlamenti
képviselettel, kétnyelvű okmányokkal (pl. személyi igazolvány), sem pedig
önálló gazdasági szerkezettel és aktivitással. A kisebbségi nyelv hivatalos
használatára négy, bíróság előtt történő használatára két, kétnyelvű
(német-horvát, illetve német-magyar) helységnévtáblák használatára négy
helységben (Felsőpulya-Oberpullendorf, Felsőőr-Oberwart, Alsóőr-Unterwart,
Őrisziget - Siget in der Wart) jogosult. A helynévtáblák felállítására 2000-ben
került sor.

  • Utolsó frissítés: 10:14 GMT +2, 2012. december 3.
  • FORRÁS:http://vilag.transindex.ro/

B. D. T.
EGY „LÁTHATATLAN KISEBBSÉG”
Ausztria: kicsi a presztízse a magyar nyelvnek a fiatal magyarok körében


Egy fiatal erdélyi családapa szerint „minden a szülőtől függ”. Ám mennyire befolyásolják az alkalmazott nyelvi jogok egy-egy közösség nyelvhasználatát?




Ausztriában két formálisan is elismert magyar kisebbségi közösség él: a burgenlandi őshonos magyar kisebbség – akiknek egy része a 10-12. századi határőrző közösségek leszármazottai –, illetve a több hullámban Bécsbe bevándorolt magyarok csoportja. Nem rendelkeznek ugyanazokkal a nyelvi jogokkal, és ez a két magyar közösségen belüli nyelvhasználati szokásokra is rányomja a bélyegét – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából, amelyet a kutató a kolozsvári Sapientia egyetemen tartott Kisebbségi képviselet és nyelvi jogok. Jogszabályok, tapasztalatok, tanulságok című konferencián mutatott be. A tanulmány a nemzetközi ELDIA projekt keretén belül készült friss kutatásokra is alapoz.

>> A tanulmány angol nyelven .pdf-ben itt letölthető >>

Hányan vannak az ausztriai magyarok?

Becslések az ausztriai magyarok számát 55-60 ezerre teszik. Hivatalos és pontos adatok erre vonatkozóan hiányoznak; a legutóbbi népszámlálás 2011-ben volt, ám nem gyűjtöttek adatokat a populáció anyanyelvére vagy etnikai identitására vonatkozóan.

A statisztikák szerint 40.088 Ausztriában élő személy született Magyarország területén, közülük 25.975-en magyar állampolgárok, és 14.643-an élnek Bécsben. Nyilván, ebből az adatsorból teljes mértékben hiányoznak a burgenlandi magyarok, illetve a Kárpát-medencei magyarlakta területekről Ausztriába bevándorolt magyarok és leszármazottaik.

2001-ben volt az utolsó olyan népszámlálás, ahol a nyelv kérdése valamilyen módon megjelent a kérdőívekben, ám ellentétben más országokkal, nem az anyanyelvre kérdeztek rá, hanem a leggyakrabban használt nyelvre, amit az illető a barátaival, családjával való kommunikáció során használ. 2001-ben 40.583-an nyilatkozták azt, hogy a magyar ez a nyelv – Burgenlandban összesen 6641-en, Bécsben 15.435-en.

Burgenland - Őrvidék - Gradišće


Bár Bécsben már a 16. századtól van magyar jelenlét, a mostani diaszpóra tagjai jellemzően a második világháború után, több hullámban érkeztek. Az 1980-as évek végéig rengeteg politikai menekült érkezett Ausztriába, elsősorban Magyarországról, de a Kárpát-medence többi magyarlakta területéről is, főleg a volt Jugoszláviából és Romániából, így Bécs jelentős számú vajdasági és erdélyi magyarnak vált második otthonául. Számukról hivatalos adatok nincsenek, hiszen állampolgárságuk alapján kerültek be a statisztikákba. Becslések szerint 15 ezer vajdasági és mintegy 4 ezer erdélyi magyar él Ausztriában.

A bécsi magyarok, bár többen vannak, mint a burgenlandiak, láthatatlan kisebbségként kategorizálhatók be, mivel arányukat tekintve kis százalékát adják a nagyváros lakosságának – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából.


„Itt nem nagy szám magyarnak lenni”

Mégis, ha valaki olyan közegben dolgozik, az lehet a percepciója: sok a magyar Bécsben. Harmincas éveik elején járó, Bécsben dolgozó, erdélyi származású magyarokat kérdeztünk az osztrák fővárosban fellelhető „magyar” szocializációs lehetőségekről.

Pilwax-borozó a Collegium Hungaricumban
Fotó: becs.balassiintezet.hu


Cs.B. két éve él Bécsben, kutatóként dolgozik feleségével együtt, és azért költöztek az osztrák fővárosba, mert szakterületükön itt találtak jobb munkalehetőséget. „Európa keleti részén Bécs nyújtja a legjobb lehetőséget ezen a téren. Magyarországon, illetve keletebbre sokkal rosszabb a helyzet” – magyarázta a fiatal kutató. Még nem tudják, ideiglenes vagy véglegesen telepedtek le, gyerekük még nincs. „Sajnos a mi szakmánkban nem tudunk 1-2 évnél előbbre tervezni. Bécs nagyon élhető város. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy huzamosabb ideig éljek itt” – mondta.

Sok magyar ismerősük van Bécsben, az intézeten belül is, ahol dolgoznak, sok a magyar munkatárs, keresik is egymás társaságát. „Itt nem nagy szám magyarnak lenni. Franciaországban nem voltunk ennyien. Aztán, Magyarország annyira közel van, hogy szinte minden hétvégén ott vagyunk. Így a magyar programok inkább Magyarországon szerveződnek” – mesélte Cs.B.

Munkahelyen a magyar kollégákkal, ha nincs más jelen, akkor magyarul beszélnek – illetve a konyhán. „A konyhások zöme magyar. Más a méret, ha ’nagy adagot’ kérünk, mint ha ’grose portion’-t” – számolt be a magyar közeg nyújtotta előnyökről. „A magyarok zömében a vendéglátóiparban dolgoznak Ausztriában. Síelés alkalmával a legtöbb ’hütté’-ben magyarok a konyhások, felszolgálók. Egyik alkalommal, amikor ebédeltünk, a szomszéd asztalnál evett a személyzet. Az egyik mosogató néni mikor megtudta, hogy Ausztriában élünk, egyből azt kérdezte, hogy melyik vendéglőben dolgozunk” – tette hozzá.

Tapasztalata szerint nagyon sok erdélyi vagy felvidéki, újvidéki magyar él Bécsben a magyarországiakon kívül, és inkább a hasonszőrűekkel érintkeznek. „Régebben az erdélyi magyarok Bécs és környékéről szinte minden hétvégén átmentek Sopronba színházba, amit aztán közös vacsora követett. Azt hiszem, ez már kicsit alább hagyott. Feleségem magyarországi, én meg erdélyi, így családon belül mi nem klikkesedünk” – mesélte.


Stabil pontok a „magyar helyek”

Cs.B. beszámolója szerint vannak magyar helyek Bécsben, az Ilona Stüberl étteremben pl. meglepően jó a magyar konyha, ellenben az Ungar Grillben csak a név utal magyar kötődésre, a hely nem igazán gyűjtőpontja a bécsi magyarságnak.

Forrás: ilonastueberl.at


P.Gy. már hét éve él Bécsben feleségével és két gyerekével. „Igazából csak 1 évig próbáltam beilleszkedni, mivel a sors úgy hozta, hogy cégen belül a londoni központnak kezdtem el dolgozni, így a helyi interakciók minimálisra csökkentek. Nem régóta érzek ismét késztetést arra, hogy jobban integrálódjam, mivel 1. új cégnél vagyok, ahol sokkal fajsúlyosabb az ’osztrákság’; 2. vettünk egy házat, így mégiscsak erősödött a kötelék” – meséli az üzleti tanácsadóként dolgozó családapa.

„Eredetileg Bukarestben laktunk 2004-ig. Innen elvi okokból költöztem el: nem akartam tovább Bukarestben élni, sőt Romániában sem, ezenkívül Magyarországon kívántam letelepedni, melyet a hazámnak tekintettem (ezenkívül adva volt egy szép karrierlehetőség is). A ’letelepedés’ rövidre sikerült, mivel elsősorban a ’karrierlehetőség’ nem váltotta be a várakozásaimat (magyarul: az utcán találtam magam a barátnőmmel együtt), másodsorban Magyarország sem (2004-es népszavazás anyone?). Nem utolsósorban jobb ajánlatokat kaptam Bécsből, mint Magyarországról, amikor kétségbeesetten állás után kezdtem rohangálni kifizetetlen rezsiszámlákkal.”

Bécsi letelepedését mindazonáltal ideiglenesnek mondaná, bár elismeri, a tények mást mutatnak. Az sem mellékes, hogy román felesége az ENSZ-nél dolgozik: „a gyerekek mellett jobb lehetőséget el sem lehetne képzelni. Az ENSZ-es szerződések ugyan meghatározatlan időre szólnak, de gyakorlatban bármeddig meg lehet hosszabbítani. Mindenesetre amíg ő az ENSZ-nél képzeli el a jövőjét, addig itt maradunk.”

„Az első periódusban sokat buliztam magyar egyetemistákkal, jártam kosarazni stb. Ez egy pár éve objektív okokból (család) kimaradt az életemből, ehelyett vannak a lányom óvodájából, játszóterekről (tehát környékről) való magyar ismeretségek. Ezek a legstabilabbak is, hiszen élethelyzet alapján a legkönnyebb tartani velük a kapcsolatot. Stabil pont még a Collegium Hungaricum (gyerek)táncháza és a magyar iskola-előkészítő. Ezenkívül vannak ’magyar bulik’, de nagyon messze a lakhelyemtől, így oda nem szoktam eljárni.” (Ezekről pl. a bécsi magyarok Facebook-fórumán lehet tájékozódni - szerk.megj.) Egy Pálinka Bisztró nevű helyre jár néha a belvárosban, de este inkább a gyalog elérhető helyeket részesíti előnyben a környékbeli magyar és nem magyar haverokkal.

Fotó: facebook.com/pages/P%C3%A1linka-Bistro/226610477368255


Pozitívum számára, hogy voltak Bécsben csíkszeredai ismerősei, akikkel barátság alakult ki, és az is fontos, hogy a székesfehévári jégkorongszurkolói csoport tagjaként Ausztria-szerte találkozik magyar szurkolókkal a meccseken. P.Gy. gyakran megfordul Székesfehérváron is, ami egy újabb anyaországi köteléket jelent. Tapasztalata szerint egyébként rengeteg magyar ingázik Bécsbe Magyarországról. Hétvégenként, mikor hazamennek, szerinte majdhogynem felére csökken a magyar lakosság Bécsben.


Sokan Magyarországra járnak át kultúreseményekre

„Bécsben az ember csak kapkodja a fejét a sok kiállítás láttán, és ezek közé magyarok is beférnek” – meséli Cs.B. A legutóbbi hasonló rendezvényeken a Nyolcak művészcsoport munkáit mutatták be. Ugyanakkor alanyunk szerint a bécsi magyar kulturális intézet rendezvényeinek célcsoportja inkább azok a turisták, akiket a magyar kultúra megismerésének vágya nem visz Budapestig; a bécsi magyarok, ha magyar kulturális eseményen akarnak részt venni, inkább hazalátogatnak.

P.Gy. magyar kultúrafogyasztás szempontjából Bécset nem tartja sokra, „tipikusan Bukarestben megszokott diaszpóralehetőségek vannak. Nincs választék sem térben, sem időben.” A havonta egyszer megtartott gyerektáncház – ami egyébként multikulti esemény, osztrák szülők is viszik oda gyerekeiket – pozitívum, többre szerinte idő hiányában nincs is lehetőség, hacsak nem társasági vagy fölöttébb érdekes eseményről van szó.

„Létem meghatározó eleme a kapcsolattartás a magyarországi és az otthoni dolgokkal, így a kultúrával is. Tehát voltam színházban Szombathelyen, de Csíkszeredában bérletes is vagyok. Budapestre is rendszeresen járok különböző eseményekre. Természetesen ha Bécsben nagyobb lenne a választék, akkor nagyobb lenne a késztetés is, hogy részt vegyek az itteni eseményeken” – magyarázta.


Nem bírságolnak meg a magyar beszédért, de...

„Az osztrákok hivatalosan nagyon érzékenyek a nemzetiségekre, ellenben rejtve eléggé xenofóbok. Ahol mi dolgozunk, ez nem jön elő, mert a kutatóintézetek általában eléggé internacionálisak. Ellenben, ha láthatóan más nemzethez tartozol (visible minority – pl. ázsiaiak), akkor érhetnek megjegyzések az utcán. Ausztriában nagy a jólét, és emiatt elvárják, hogy az idejövő idegenek megtanulják a nyelvüket. Ez érthető szerintem. Ellenben senkit nem bírságolnak meg, ha magyarul beszél. Különben meg az angol a közös nevező nagyon sok helyen” – mesélte a Transindexnek Cs.B.

Az ausztriai magyarok – legalábbis egyes csoportjaik – azonban nem bevándorolt kisebbségek, hanem speciális nyelvi jogokkal rendelkező nemzeti közösségek. 1976-ban az etnikai csoportokra vonatkozó szövetségi törvény őshonos kisebbségként ismerte el a burgenlandi magyarokat. Nyelvi jogaikat területi alapon, tehát ebben a történelmi régióban gyakorolhatják 2000 óta – ekkor nyilvánítják a magyart második hivatalos nyelvvé Burgenlandban. Oberpullendorf/Felsőpulya, Oberwart/Felsőőr, Siget in der Wart/Sziget és Unterwart/Alsóőr körzetében a magyar nyelv használható a hivatalos kommunikációban, rendőrségen, bíróságon is.

A kisebbségi nyelvi jogokra vonatkozó szabályozások azonban nincsenek összehangolva helyi, tartományi és országos szinten, emiatt az ausztriai magyarok különböző csoportjainak nyelvi jogai között diszkrepanciák észlelhetők – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából.

Ausztriának nincs egyértelmű kormányzati stratégiája és hosszú távú nyelvpolitikai elképzelése, amely garantálná a kisebbségi nyelvek fennmaradását és fejlődését, az ország ilyen szempontból elégtelenül kezeli a kisebbségi kérdést – állapította meg több, a tanulmányban idézett szakértő is.


Nyelvi jogok: a gyakorlat felülírja a törvényeket

Az oktatás területén az 1990-ben elfogadott burgenlandi „óvodatörvény” és az 1994-es burgenlandi kisebbségi iskolákra vonatkozó jogszabály a legfontosabb. Az előbbi a kétnyelvű oktatást, a második az anyanyelvű – horvát és magyar – oktatást szabályozza. Gyakorlatban csupán a kétnyelvű modell érvényesül: a diákok kétnyelvű osztályokba járhatnak, vagy csupán néhány tantárgyat tanulnak magyarul is, vagy választhatják a magyart mint második idegennyelvet. Ám a kétnyelvű oktatás koncepciója nincs megfelelően kidolgozva, emiatt az alkalmazásnál a helyzet iskoláról iskolára, településről településre változik – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából.

Az ausztriai kisebbségi jogokat két nemzetközi egyezmény szabályozza: a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, 1995-ben ratifikált keretegyezmény, amely 1998-ban lépett érvénybe, illetve a 2001-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája. Az előbbi hatálya alá csak a burgenlandi magyarok esnek, a bécsi magyar diaszpórára csak a második vonatkozik.

A bécsi magyarokat 1992-ben ismerték el mint az ausztriai magyar kisebbség részét. Ám a bécsi magyaroknak nincs lehetőségük anyanyelvüket használni a közhivatalokban, és a magyar nyelvű oktatás csak iskolán kívüli tevékenységként valósul meg. Az Európa Tanács javasolta Ausztriának, a Charta hatálya alá eső közösségek esetében dolgozzon ki egy strukturált kisebbségi nyelvpolitikai csomagot, amely alkalmat teremt a nyelvek nyilvános használatára – ám Bécs esetében a hivatalos ellenérvek azt hangsúlyozzák, a magyar közösség aránya nagyon alacsony, emiatt lehetetlen volna a közintézményekben a magyar nyelv használata, és a burgenlandi magyar iskolákhoz hasonló oktatás megszervezése.

Ugyanakkor a hatóságok azzal is érvelnek, a bécsi magyar szervezetek pályázhatnak állami forrásokra magyar oktatási programok megszervezése céljából. Az erre a célra szánt forrásokat az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége osztja szét, ebből finanszírozzák részben a nagyon népszerű, hétvégi oktatást biztosító Bécsi Magyar Iskola fenntartását is, amelyhez a szülők is hozzájárulnak. Bármilyen színvonalas képzést nyújtson is azonban a hétvégi iskola, nem hasonlítható össze a burgenlandi magyar oktatással.

Collegium Hungaricum
Fotó: safranevi/flickr
Emellett még működik az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének, valamint a Bécsi Magyar Iskolaegyesületnek is „magyar iskolája”, osztrák és magyar állami forrásokból, valamint a szülők hozzájárulásával. Utóbbi a Collegicum Hungaricumban kap helyet, ahol a nem magyar anyanyelvűeknek is tartanak magyar nyelvórákat.

Bécsben is elvileg választható lehetne a közoktatásban a magyar nyelvóra, tanár is lenne, hiszen pl. a Bécsi Egyetemen is van magyar tanári szak. Ám a magyar bevezetése egy adott intézményben az iskolatanács döntésétől függ, amely néhány fő kedvéért valószínűleg nem tesz lépéseket.

A gyerekek gyakran vándorolni kényszerülnek egy másik intézménybe a magyarórára. Ráadásul – bár elvileg anyanyelvként is választható lenne – a magyart a vegyes, különböző korú és nyelvi tudású gyerekekből álló csoportoknak a gyakorlatban csak mint idegen nyelvet lehet oktatni. Elvileg az anyanyelv-oktatás célja az lenne, hogy fenntartsa és fejlessze a kétnyelvű diák magyar nyelvhasználati képességeit, ám ez Bécsben nem mindig valósul meg.


Anyanyelvőrzés: „minden a szülőtől függ”

Cs.B., mivel még nincs gyereke, a magyar oktatás bécsi lehetőségeiről nem rendelkezik pontos információkkal: „Azt tudom, hogy van magyar nyelvtanfolyam külföldieknek. Az egyik újvidéki lány így próbálja felturbózni a magyar nyelvtudását. Valószínűsítem, hogy van magyar óvoda is, de magyar dadát biztosan talál az ember. Valószínűleg ezeket akkor tudjuk kideríteni, ha gyereket vállalunk majd. Nagynéném gyerekorvos, így ő ellát különböző magyar elérhetőséggel.”

P.Gy. arról számolt be, a város túlsó végében volna lehetőség magyar óvodába járatni a lányát, ám mivel messze van, a gyerek csupán heti egy alkalommal jár a Bécsi Iskolaegyesület magyar nyelvű iskola-előkészítőjébe. Ezen kívül évi pár hetet Csíkszeredában tölt a nagyszülőknél úgy, hogy óvodát is látogat a székelyföldi városban. A családban magyarul beszél a lányával, a bejárónő is magyar, s a bécsi magyar barátokkal is napirendszerűen magyarul kommunikálnak.

„Minden a szülőtől függ. Ha a szülő akarja, a gyereknek rengeteg lehetősége van megőrizni az anyanyelvét, és alakítani a magyar identitását még magyar iskolába járás nélkül is (plusz erőfeszítéssel persze). Lehetőség van. Ezenkívül közel van Magyarország vagy akár Erdély rengeteg nyári táborlehetőséggel, szabadidős tevékenységgel” – véli P.Gy.

„Az ausztriai magyarok vitathatatlanul kétnyelvűek (Burgenlandban és Bécsben egyaránt). Saját megítélésük szerint adatközlőink németül és magyarul egyaránt jól tudnak. A nyelvmegőrzés pillérei mindenképp a szülők. Ha a családon belül következetesen magyarul beszélnek, nagy a valószínűsége, hogy a gyermekek elsajátítják és használják majd a nyelvet, valamint az is, hogy azt később saját gyermekeiknek is továbbadják majd. Vegyes házasságok esetében viszont előfordulhat (főleg, ha a házastárs nem ért/beszél magyarul), hogy a magyar háttérbe szorul” – közölte a Transindex megkeresésére Berényi-Kiss Hajnalka.


Nincs presztízse a magyar nyelvnek az ifjabb generációknál

Az ELDIA nemzetközi projekt keretében, amely az európai többnyelvűséget kutatja, Ausztriában is végeztek vizsgálatokat 2010-2011 között, ennek eredményeit is idézi a kutató tanulmánya.

Úgy tűnik, és ezt korábbi vizsgálatok is igazolták, hogy a magyarul beszélő ausztriai állampolgárok általában véve magas iskolai végzettségűek és többségük az idősebb generációkhoz tartozik, ugyanakkor az utóbbi időszakban jelentős számú fiatal és gyerekes család vándorolt be az országba. Bár a kérdőíves felmérés eredménye nem reprezentatív, megjegyzendő, hogy a válaszolók 13,5%-a a Magyarországon kívüli magyarlakta területekről érkezett Ausztriába. A válaszolók közel 80%-a a magyart jelölte meg egyetlen anyanyelveként, 9% jelölte meg a németet mint első nyelvet; a bécsi adatközlők közel 90%-a, a burgenlandiaknak 64%-a.

A magyar anyanyelvű burgenlandi válaszolóknak kevesebb mint fele, mintegy 45%-a burgenlandi származású, a többiek bevándorlók. Az adatközlők többsége a családban a magyar nyelvet használja elsősorban, ám sokan megjegyezték, hogy az unokákkal inkább németül beszélnek, lévén hogy a gyerekeknek csupán passzív magyar nyelvtudása van – ez a német nyelv lassú, de biztos térnyerésére utal a magyar származású családokban, elsősorban Bécsben.

Csupán kevesebb mint 3%-a a mintának nyilatkozta azt, hogy valamilyen formális képzés során tanult meg magyarul, nagy többség a családot jelölte meg mint azt a nyelvi közeget, ahol elsajátítható a nyelv. Úgy tűnik, a létező magyar nyelvű oktatási formákat vagy nem népszerűsítik kellőképpen, vagy elégtelenek a nyelvállapot fenntartása és fejlesztése szempontjából. Nagyon sok gyerek teljesen kimarad ezekből a formális képzésekből, nem használják ki a nyelv gyakorlásának intézményes lehetőségeit. A magyar mint anyanyelv presztízse alacsony a fiatal generációk szemében.

A burgenlandiak esetében is nagy arányú a német nyelv dominánssá válása, a bécsi, bevándorló gyökerű magyarok számára pedig a német azért értékelődik fel, mivel az integráció legfontosabb feltétele minél tökéletesebben beszélni a többségi nyelvet. Ugyanakkor otthon, a családban a burgenlandi megkérdezettek 50, míg a bécsiek 80%-a mindig vagy gyakran a magyart használja – a bécsi magyar diaszpórában tehát az a tendencia, hogy inkább használják kizárólag a magyart otthon, míg a burgenlandiak a magyart (az őshonos magyarok a helyi nyelvjárást) és németet egyaránt, gyakran keverve használják.

A legújabb kutatások egyébként azt támasztják alá, az ausztriai magyarok körében egyre gyakoribb, hogy a családon belül több nyelvet használnak.

A burgenlandiak – érthető okokból – szignifikánsan nagyobb arányban használják a magyart a szomszédokkal való kommunikációban és a közhivatalokban, Bécsben erre kevés a lehetősége az ott élő magyaroknak. Burgenlandban jellemzőbb a vegyes nyelvhasználat, a nyelvi kódok keverése, míg Bécsben a privát és nyilvános szféra nyelve inkább szétválik. A bécsi magyarok 60%-a soha nem használja a magyart a közhivatalokban, szemben a burgenlandiak 5%-ával.

Megállapítható, hogy ha nincsen vagy csak nagyon kevés alkalommal nyílik lehetőség a kisebbségi nyelv használatára, jó eséllyel előbb-utóbb a többségi nyelv veszi át teljesen a helyét; ahhoz, hogy többé-kevésbé fenn lehessen tartani a kisebbségi nyelv pozícióját, szükséges a törvényi védelem. Mivel általánosan a német nyelv minél tökéletesebb birtoklása a prioritás, az újabb ausztriai magyar generációk anyanyelvi kompetenciái egyre csökkennek ennek kárára; szakértők közül egyesek azzal érvelnek, a sérülékeny nyelvcsoportok túlélése érdekében, mint amilyen a „láthatatlan kisebbségként” tekintett bécsi magyaroké, proaktív politikák bevezetésére lenne szükség.

A megkérdezettek gyakran utaltak a Burgenland és Bécs közötti nyelvhasználat-szabályozási különbségekre, ugyanakkor többen rámutattak arra is, hogy a burgenlandi törvényeket sem alkalmazzák mindig a gyakorlatban: elvileg fordulhatna magyarul a hatóságokhoz ügyfélként, de gyakran mégsem teheti meg, mert nincs magyarul beszélő hivatalnok. A gyakorlatban nincs megfelelő intézményes keret, hogy élhessenek minden esetben a törvényben garantált jogokkal – számoltak be az adatközlők.

A létező törvények jobb és hatékonyabb gyakorlatba ültetése kívánatos lenne annak érdekében, hogy javuljon a nyelvhasználat elterjedtsége – összegez Berényi-Kiss Hajnalka. Hosszú távú nyelvpolitikák kidolgozásával nemcsak elismerni, de promoválni kellene a kisebbségi nyelveket, ennek életbevágó fontossága van abban, hogy a legálisan egyenrangú kisebbségi csoportok valóban egyenlő jogokkal rendelkezzenek Ausztriában.

Korunk 2009 Február.

A magyar nyelv helyzete Ausztriában


Szoták Szilvia

 

 

 

Trianon következtében a magyar nyelvközösség jelentős része, így a burgenlandi magyarság is egy sajátosan új helyzetbe, kisebbségi státusba került. Ennek következtében a magyar nyelv nem egy, hanem egyszerre nyolc országban változott/változik, s mindegyik országban más-más tényezők befolyásolták/befolyásolják fejlődését (vö. Szilágyi N. Sándor 2008. 105. Lanstyák 2008. 119). Tanulmányomban az ausztriai magyar népcsoport jogait és lehetőségeit vázolom fel, s mutatom be néhány aspektusát a magyar nyelvoktatásnak.

 

 

Az ausztriai magyarság helyzete

 

A 2001-es népszámlálás feldolgozott adatai szerint az Osztrák Köztársaság területén 40 583 személy jelölte meg használati nyelveként a magyart is. Ezzel a magyar népcsoport lélekszámban a legnagyobb kisebbséggé nőtte ki magát, megelőzve az Ausztriában hivatalosan elismert karintiai és stájerországi szlovéneket, burgenlandi horvátokat, romákat, bécsi szlovákokat és bécsi cseheket.1 Az ausztriai magyarokat eredetüket tekintve két csoportra osztjuk:

 

1. A 10–12. században határőrfeladatok ellátására a nyugati határvidékre telepített burgenlandi magyarok csoportja az első világháborút lezáró Párizs környéki békekötés alapján került az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával osztrák fennhatóság alá, s ezzel többségi státusból kisebbségibe. Az utolsó cenzus alkalmával 6641 főt számláló burgenlandi magyarság kétharmada napjainkban két nyelvszigeten él: a Felső-Őrség három településén – Felsőőrben, Alsóőrben és Őriszigeten – és a Közép-Burgenlandban fekvő Felsőpulyán, míg a fennmaradó egyharmadnyi lakosság szétszórva 156 településen.

 

2. A Burgenlandon kívül élő magyarok ausztriai léte különböző vándorlási vagy menekülési hullámok eredménye. A Bécsben élő magyarok jelenléte például a középkorig visszavezethető, s ez részben a bécsi és a magyar városok polgárai közötti családi kötelékeknek köszönhető, részben a Bécsben tanuló diákok népes seregének. A hivatalosan népcsoportként is elismert, Bécsben és környékén letelepedett migráns eredetű diaszpóra létszáma 15 435 főt tesz ki a 2001-es cenzus adatai szerint. A tartományi székhelyeken élő, ugyancsak migráns eredetű, magyarul is beszélő lakosok száma 18 507. A hatályos törvények szerint ez utóbbi csoport nem tartozik bele a hivatalosan elismert magyarok létszámába.

 

 

Vonatkozó jogszabályok

 

A kisebbségekre vonatkozó alapjogokat elsőként az Osztrák–Magyar Monarchia 1867/142-es számú állami alaptörvénye fogalmazta meg. Ezt követte a St. Germain-i Államszerződés 1920/303-as, majd az 1955-ös Államszerződés 1955/152-es törvénye. Ez utóbbi népcsoportként csak a burgenlandi horvátokat és a karintiai, stájerországi szlovénokat ismerte el. A magyar kisebbség szempontjából a jelenlegi kisebbségpolitikai szabályozás alapját képező kerettörvény, az 1976-os népcsoporttörvény (Volksgruppengesetz) vált jelentőssé, mert hivatalosan is elismerte ausztriai népcsoportként a burgenlandi magyarságot, s népcsoporttanácsok létrejöttét támogatta. A jelenleg 16 fővel működő magyar népcsoporttanácsnak mindössze javaslattételi joga van. A 2000-ben kiadott topográfiarendelet (Topographieverordnung – Burgenland, BGB1.II Nr. 170/2000) csaknem 70 év után teremtette meg magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezését Burgenland négy magyarlakta településén, Felsőpulya, Felsőőr, Alsóőr és Őrisziget határában. Az ugyancsak 2000-ben hatályba lépő hivatali nyelvtörvény az említett települések hivatalaiban engedélyezi a magyar nyelvű ügyintézést. Terepmunkám alkalmával többször tapasztaltam, hogy bár léteznek magyar nyelvű nyomtatványok, ezeket nem az autochton kisebbség tagjai, hanem a migráns magyarok használják, akik nem beszélik a német nyelvet a nyomtatványokhoz szükséges nyelvi kompetenciával.

 

Az új tartomány, Burgenland Ausztriához csatolása után egészen 1937-ig a magyar iskolai törvények voltak érvényben. Noha az egyház és iskola kettéválasztására már 1868-ban sor került, Burgenlandban Trianon után mégis működtek felekezeti iskolák, mert a kormánynak az iskolaszékek vezetésével működő felekezeti oktatásügy magyar modellje szimpatikus volt (Baumgartner 2004. 51). Az 1937-es burgenlandi iskolatörvény csak egy évig lehetett érvényben, ugyanis Hitler véget vetett a kisebbségi oktatásnak. Az említett törvény csak 1945 után vált újra hatályos jogszabállyá, és egészen 1994-ig, az újabb iskolatörvény megalkotásáig volt érvényben. A magyaroktatás helyzetén az 1976-os népcsoporttörvény változtatott, ezután kerülhetett sor a magyar nyelvű oktatás újraindítására a már említett négy településen.

 

Az Osztrák Köztársaságban az alkotmányos szabályozások szintjére van emelve a hat hivatalosan is elismert népcsoport oktatásával kapcsolatos minden törvény, jóllehet ezek tartományi szinten valósulnak meg. A burgenlandi kisebbségi iskolatörvény (641/1994) a tartományban élő magyarok, horvátok és romák oktatási jogait szabályozza elemi iskolai szinttől az érettségiig. A törvény hozzájárult ahhoz, hogy a népcsoportok oktatási jogai kiszélesedtek, s a tantervi keretek modernizálásával a kisebbségi oktatás minősége is javult.

 

A szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy az 1937-es törvényhez képest megszűntek a cenzusokon alapuló százalékos kötöttségek, azaz Burgenland bármely településének iskolájában oktatható a három népcsoportnyelv, ha megvan az osztályok vagy csoportok beindításához szükséges, törvényben előírt jelentkezői létszám. A törvény az elemi iskolákban a szabadon választott nyelvtanuláson túl engedélyez: kétnyelvű (magyar/német vagy horvát/német) oktatást, illetve a csak kisebbségi nyelvű (csak magyar/horvát) iskolák/osztályok létrehozását és működését is lehetővé teszi. Ez utóbbi esetben heti hat órában kötelező a német nyelv tanítása. Középiskolai szinten csak kétnyelvű oktatást engedélyez.

 

A törvény különös gondot fordít a tanerők képzésére/továbbképzésére, s tartalmazza ennek módozatait. A kétnyelvű tanintézetek leendő oktatóinak az Eisenstadti Pedagógiai Akadémián (Tanítóképző Főiskola) folytatott tanulmányaik során külön magyar és/vagy horvát nyelvi képzésben és óvodai/iskolai gyakorlaton kell részt venni. Akik már rendelkeznek óvodapedagógusi vagy tanítói diplomával, azoknak a nyelvi és speciális módszertani tárgyakból kiegészítő vizsgát kell tenniük.

 

A Tartományi Iskolatanácson belül külön főosztályt hoztak létre a kisebbségi oktató- és nevelőmunka koordinálására. A szakfelügyelők hatáskörét minden iskolatípusra vonatkozóan megállapították.

 

A jogszabály kimondja, hogy a szülők a kétnyelvű bizonyítvány kiállítását kérvényezhetik.

 

A kisebbségi osztályok összlétszámát a törvény 20 főben maximalizálta, s azt is engedélyezi, hogy egy magyar nyelvet tanuló csoport több osztályból is létrejöhessen. Ennek megfelelően az elemi iskolában magyar nyelvű osztály indításához 7, külön csoportéhoz 5 fő jelentkezése szükséges. Felső tagozaton és szakmunkásképzőben 9 fővel indulhat kisebbségi osztály, 5 fővel csoport. A nyolcosztályos gimnázium első négy évfolyamában 12 fő szükséges egy osztály beindításához. (Mühlgaszner 2004).

 

Az 1995-ben hatályba lépett (LGBl. Nr. 63/1995) s azóta többször módosított burgenlandi óvodatörvény a kétnyelvű nevelést szabályozza a bölcsődékben, óvodákban, napközi otthonokban. Felsőőr, Alsőőr, Őrisziget és Felsőpulya körzetében a magyart „második óvodanyelvként” írja elő. A magyar nyelv tanulását az óvodai nevelésben egész Burgenlandban, a nem autochton településeken is lehetővé teszi a törvény, ha a szülők 25 százaléka igényli.

 

 

Magyaroktatás Ausztriában

 

Burgenland tartományban a 2008/2009-es tanévben 2566 diák tanulja a magyar nyelvet2 a törvény által kétnyelvűként (zweisprachig) emlegetett, a valóságban két tannyelvű (minden tantárgyat két nyelven, magyarul és németül is tanító) oktatási formában, valamint idegen nyelvként.Két településen, Alsóőrben és Őriszigeten működik kétnyelvű elemi iskola,3 és további nyolc település elemi iskolájában indult kétnyelvű osztály, vagy tanulnak a gyerekek magyart kötelező jelleggel.4 Összesen 305 diák, a magyart tanuló gyerekek alig nyolcada vesz részt a kisebbségi oktatás tekintetében legelőnyösebbnek mondható kétnyelvű oktatási formában. Sokkal nagyobb azon tanulóknak a száma, akik szabadon választott formában tanulják a magyar nyelvet heti 1–3 órában jegykötelezettség nélkül: a tartomány 65 elemi iskolájának 1078 tanulója él ezzel a lehetőséggel. Az általános iskola 5–8. osztályában már nem indultak kétnyelvű osztályok: 217-en tanulják kötelező jelleggel, jegykötelezettség mellett a magyar nyelvet, míg 419-en szabadon választott formában, jegykötelezettség nélkül.

 

A gimnáziumokban összesen 250 diák tanul magyarul, ebből 167 a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanulója, míg a többiek szabadon választott tantárgyként tanulják a nyelvet. A középiskolákban magyart tanuló diákok száma 271, szintén szabadon választott tantárgyként sajátítják el a nyelvet. Az adatokból nyilvánvaló, hogy az elemi iskola után csökken a magyarul tanulók létszáma, érezhetően csökken a magyar nyelv iránti érdeklődés is.

 

Burgenland egyetlen kétnyelvű középiskolája, a Burgenlandi Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium (ZBG) 1992-ben nyitotta meg kapuit kísérleti jelleggel. Máig ez az egyetlen intézmény, ahol a magyart nemcsak idegen nyelvként, hanem az oktatás nyelveként is használják. Egyszerre két népcsoport – a horvátok és magyarok – oktatási igényeit elégíti ki az intézmény nyolcosztályos gimnáziumi keretek között. Az intézményben párhuzamosan magyar–német és horvát–német kétnyelvű oktatás folyik. A magyart tanulók létszáma a rendszerváltás után, valamint Magyarország Európai Unióba való belépése után folyamatosan nő. Ezzel szemben a horvátot tanuló gyerekek létszáma csökken a gimnáziumban, de ez általános tendencia Burgenland-szerte. Az iskola nagy hangsúlyt fektet a tanulók multikulturális nevelésére, a kulturális másság elfogadására. A gyerekek a matematika, német, informatika és idegen nyelvek kivételével minden tantárgyat két nyelven sajátíthatnak el, míg magyarul heti négy órában folyik az oktatás. A törvény lehetőséget ad heti egy órában a felzárkóztatásra, illetve az iskolában működő fordítóműhely ugyancsak emelheti a magyar nyelvvel eltölthető foglalkozások óraszámát. A magyar nyelv arányát a két nyelven oktatott tantárgyak tanításában évről évre lehet fokozatosan növelni. Ennek az a magyarázata, hogy a tanulók eltérő nyelvi kompetenciával5 érkeznek az iskolába, amit az oktatás során tolerálni kell. Ebben az iskolában nem lehet differenciálás nélkül oktatni. Emellett nagy terhet ró a tanárra, hogy az egy osztályon belül létező eltérő tudásszintek oktatására a minisztérium által engedélyezett tankönyvlistáról egységesen nem, csak korlátozott számban tudnak tankönyvet választani. A sajátos helyzet megoldásaként a tanárok maguk kénytelenek oktatási segédanyagot előállítani (vö. Mühlgaszner 2004). A gimnáziumban oktató tanerőktől elvárják mindkét nyelv magas szintű ismeretét és az ezt tanúsító diplomát, amelynek megszerzése a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén történik, illetve a tanárok másik részének Magyarországon megszerzett diplomája van.

 

Noha a bécsi magyarok jogállásukat tekintve 1992 óta szintén a hivatalosan elfogadott ausztriai magyar népcsoport részét képezik, a Bécsben és környékén élő migrációs eredetű magyar diaszpóra kisebbségi oktatásának törvényi szabályozása nagy hiányosságokat mutat. Az 1976-os népcsoporttörvényben meghatározott kisebbségi jogokra hivatkozva Bécsben a magyar egyesületek által szervezett, a hivatalos oktatás keretein kívül eső anyanyelvmegőrző nyelvórák a legműködőképesebbek. Bécsben a helyi magyarság különböző szervezeteit összefogó és azok hivatalos képviseletét ellátó ernyőszervezet, az Ausztriai Magyarok Központi Szövetsége által működtetett Bécsi Magyar Iskola és a 71. számú Széchenyi István Cserkészcsapat foglalkozásai biztosítanak lehetőséget a magyar nyelvű kultúra ápolására és elsajátítására. A civil szervezetek kezdeményezésén kívül a Városi Iskolatanács által létrehozott Projekt Hungaricum nevet viselő nyelvoktatási program ad még lehetőséget a magyar nyelv tanulására szintén a hivatalos oktatás keretein kívül.

 

A Bécsi Magyar Iskola megalapításának gondolata már a hetvenes években felmerült, majd az erdélyi menekülthullám nyolcvanas évek végén bekövetkezett tömeges megjelenésével aktualizálódott (Deák 1998). Napjainkban a gyerekek óvodától egészen az érettségiig öt korcsoportban részesülhetnek magyaroktatásban kéthetenként szombaton három tanórában. A lehetőséggel kb. száz diák él (Koleszár 2005).

 

Az 1961 óta működő bécsi székhelyű, kb. 120 tagot számláló, 71. számú Széchenyi István Cserkészcsapat kiemelkedő anyanyelvmegtartó szerepet tölt be a magukat magyar származásúnak valló fiatalok körében. A foglalkozásokon való részvételhez szükséges a magyar nyelv valamilyen szintű ismerete, s ezeken fontos szerepet tölt be a magyar nyelvű kommunikáció, a magyar történelmi és néprajzi ismeretek elsajátítása.

 

Az 1995/96-os tanévben beindított, a Bécsi Városi Iskolatanács által működtetett Projekt Hungaricum elnevezésű nyelvoktató program a bécsi magyar népcsoporthoz tartozó gyerekek nyelvoktatását igyekszik megoldani. Előnye, hogy van, hátránya, hogy a főváros négy elemi iskolájában van csak erre lehetőség hetente egyszeri alkalommal, délután két órában. A kb. 150 kisdiák különböző kerületekből keresi fel a négy kijelölt iskolát, s ott szabadon választott tantárgyként, jegykötelezettség nélkül tanulja a magyar nyelvet.

 

A Bécsi Egyetem Finnugor Intézete 1973-tól működik, s az egyetlen intézmény német nyelvterületen, ahol magyar szakos tanárképzés folyik a nyolcvanas évek végétől. Itt végzett tanerők oktatnak Burgenland, Bécs, illetve Felső-Ausztria iskoláiban magyar nyelvet. A tanszék szerteágazó igényeknek próbál meg eleget tenni ezenkívül. Az oktatás nyelve a német s részben magyar, angol, finn.

 

 

Összegző gondolatok

 

Az 1989-es magyarországi rendszerváltásnak, a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok felélénkülésének és Magyarország EU-tagságának köszönhetően a magyar nyelv presztízse megnövekedett Burgenlandban, s ez a tendencia nyomon követhető a magyar nyelvet iskolai keretek között tanulók létszámának növekedésében, de a felnőttek körében népszerű délutáni nyelvtanfolyamok népszerűségében is. A tanulók összetételének vizsgálatakor látjuk, hogy a magyar nyelv iránti érdeklődés elsősorban a többségi társadalom s nem a magyar népcsoport körében növekedett meg (Balikó, 2002). Hiába az iskolatörvény által biztosított jogi keret, a népcsoport a számára legelőnyösebb oktatási formát – miszerint egynyelvű magyar osztályokban heti hat órában tanulhatná az államnyelvet – nem használja ki, mert nem akarván a nagyszülők hibájába esni, a szülő attól fél, hogy ebben a keretben a boldogulásához szükséges államnyelvet a gyerek nem fogja tudni magas kompetenciával elsajátítani.

 

Bécsben a jogi keretek is hiányoznak, s Burgenlanddal ellentétben az osztrák fővárosban csak délutáni vagy hétvégi iskola keretében lehet magyart tanulni. A legnépszerűbb módja a nyelvtanulásnak a jegykötelezettséggel nem járó, szabadon választott oktatási forma, amely azt a félelmet látszik erősíteni, hogy a kötelezettséggel nem járó népcsoportnyelv tanulásának presztízse csökkenhet. Ennek ellenére Burgenlandban és Bécsben is nő a magyar nyelv iránti érdeklődés. A napjainkban megvalósuló heti egy–másfél órás magyar nyelvoktatással Bécsben s a többségében heti egy–három órás nyelvoktatással Burgenlandban azonban nincs lehetőség a nyelv-cserehelyzet megfordítására, mindössze a magyar nyelv iránti figyelem felkeltését lehet szinten tartani.

 

 

JEGYZETEK

 

1. Ez annak köszönhető, hogy aki 10 évig Ausztriában tartózkodik, az megkapja az állampolgárságot. Gyakorlatilag ezzel magyarázható, hogy évtizedek óta szinte nem csökken a burgenlandi magyarság száma sem.

 

2. http://www.lsr-bgld.gv.at/Pub_download/index.htm. Legutolsó nézet: 2008. december 26.

 

3. Összesen 28 kisdiák látogatja ezeket az osztályokat.

 

4. Felsőőr, Felsőpulya, Locsmánd, Harácsony, Miklóshalma, Répcekőhalom, Városhadász, Neusiedl See am Tabor; összesen 277 diákkal.

 

5. A ZBG-ban tanuló diákok az alábbi négy csoport valamelyikébe sorolhatók be: 1) osztrák szülők németül beszélő gyermekei, akik nem tudnak magyarul; 2) a burgenlandi autochton magyar népcsoporthoz tartozó gyerekek, akik vagy tudnak magyarul, vagy nem; 3) Erdélyből, Vajdaságból, Magyarországról emigrált szülők magyar ajkú gyermekei; 4) Magyarország valamelyik határ menti településéről naponta tanulni átjáró magyar diákok, akik leginkább a gimnáziumban oktatott idegen nyelveket (német, angol, francia) szeretnék elsajátítani (Vö. Csiszár 2007).

 

 

IRODALOM

 

Balikó, Ludwig: Die Auswirkungen des Minderheitenschulgesetzes auf den Ungarischunterricht an den Pflichtschulen im Burgenland. Kézirat. 2002.

 

Baumgartner, Gerhard: Minderheitenschutz versus Sprachunterricht – Zur Rolle der burgenländischen Minderheitenschulgesetze 1937 und 1994. In: Vielfalt. 10 Jahre Minderheitenschulgesetz für das Burgenland. Herausgeber: hkdc-Kroatisches Kultur- und Dokumentationszentrum in Kooperation mit dem Landesschulrat für Burgenland. Rötzer-Druck, Eisenstadt. 2004. 51–56. Csiszár Rita : Gondolatok a burgenlandi őshonos és a migrációs eredetű bécsi magyar kisebbséganyanyelvi oktatásról a jogi szabályozás és a gyakorlat tükrében. In: Iskolakultúra 2007. 6–7.

 

Deák Ernő: Bevezetés. In: Koleszár Ildikó (szerk.): Tíz éves a Bécsi Magyar Iskola. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, Bécs, 1998.

 

Koleszár Ildikó: Határon innen – határon túl. Tanévkezdés a Bécsi Magyar Iskolában. Bécsi Napló, 2005. szeptember–október, 2.

 

Lanstyák István: A magyar szókészlet szétfejlődése 1918 után. In: Fedinec Csilla (szerk.): Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban. Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság. Bp., 2008. 118–136.

 

Mühlgaszner, Edith: Bildungschance Mehrsprachigkeit. In: Vielfalt. 10 Jahre Minderheitenschulgesetz für das Burgenland. Herausgeber: hkdc-Kroatisches Kultur- und Dokumentationszentrum in Kooperation mit dem Landesschulrat für Burgenland. Rötzer-Druck, Eisenstadt, 2004. 110–116.

 

Szilágyi N. Sándor: A magyar nyelv a Magyarországgal szomszédos országokban. In: Fedinec Csilla (szerk.): Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban. Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság, Bp., 2008. 105–118.

 

Szoták Szilvia: Lokális identitásvizsgálat és interetnikus kapcsolatelemzés a burgenlandi Felsőpulyán. In: Bakó Boglárka (szerk.): Lokális világok. Stratégiai Kutatások sorozat, MTA Társadalomkutató Központ, Bp., 2003. 59–283.

 

Szoták Szilvia: A magyar nyelvoktatás fejlődése és jelenlegi helyzete Ausztriában. Kézirat. 2009.

TISZTELETTEL KÖSZÖNJÜK A KÖZLÉS LEHETŐSÉGÉT!

 


 

 

Magyar oktatás


FORRÁS: http://orvidek.ewk.hu/orvideki-kisokos

Óvodák

Ezt a területet az 1990-es óvodatörvény szabályozza. A német mellett a magyar nyelvet a felsőpulyai, az őriszigeti és az alsóőri óvodákban alkalmazzák. A törvény megjelenését megelőzően, 1985-től volt már külön magyar csoportja a felsőőri óvónőképző gyakorló óvodájának is. Itt ma is adott a lehetőség, hogy a leendő óvónők választott tantárgyként magyarul is tanuljanak. Burgenland egyéb településein akkor garantálják a kétnyelvű nevelést, ha a szülők legalább 25%-a ezt kívánja. Az említett óvodákban a magyar nyelvű foglalkozásokra legalább heti 6 órát biztosítanak.

Elemi iskolák (Volksschule)

Az 1969-es elemi iskolai szervezeti törvény szerint olyan iskolai körzetekben, ahol csak kéttannyelvű iskolák ill. kisebbségi nyelvi iskolák léteznek, létre kell hozni egy kizárólag német tannyelvű elemi iskolát is. Burgenlandban nincsen olyan elemi iskola, ahol kizárólag magyarul történne az oktatás. Van két kétnyelvű alsó iskolánk, az alsóőri és az őriszigeti elemi iskolák. Ezen felül viszont léteznek elemik, ahol a magyar nyelvet választott tantárgyként tanulhatják a gyerekek heti három órában. A magyarországi rendszerváltás óta olyan vonzóvá vált ez a lehetőség, hogy kb. harminc iskolában közel kétezer diák tanul pillanatnyilag magyarul. Ez is reménykeltő a burgenlandi magyarság számára.

Polgári iskola (Hauptschule)

Ez olyan külön iskolatípus, amely általában az 5-8. osztályt foglalja magába. Itt is fennáll a lehetőség arra, hogy a diákok szabadon választott tantárgyként tanulják a magyar nyelvet. Ezenfelül a 1983/84-es tanév óta a felsőőri iskolában alternatív kötelező tantárgyként is szerepel. A felsőpulyai iskolában a magyar nyelvórákra jelentkezett diákok külön osztályokban és két külön teljesítménycsoportban tanulnak. A kisebbségi népcsoporttanács el tudta érni, hogy a magyar nyelv szabad tantárgyi oktatásához a diákok létszámát 25-ről 8-ra csökkentsék. Egy elkezdett csoport 5 bejelentett iskolással is folytathatja a munkát.

Középiskolák

Az 1987/88-as tanévtől a felsőpulyai gimnáziumban ún. pannóniai próbatanítás folyik. Egy kiválasztott osztályban a magyar ill. a horvát nyelv az érettségiig választható kötelező tantárgy. A felsőlövői gimnáziumban a két kisebbségi nyelv szabadon választható alternatív tantárgyként szerepel. A felsőőri kereskedelmi szakközépiskolában (Handelsakademie) a magyar ismét választható kötelező tantárgy. Burgenland területén számos egyxéb szakközépiskola kínál fel a magyartanulási lehetőséget.

A Felsőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium

Az 1955-ös osztrák államszerződés hetedik szakasza csak a burgenlandi horvátok és a karintiai szlovének számára tartalmazza a saját kisebbségi középiskolák felállításának szükségességét. Klagenfurtban ezt már 1955-ben realizálták egy szlovén kisebbségi gimnázium létrehozásával. A 60-as években a horvátok és magyarok oldaláról is voltak bizonyos törekvések, de az akkori politikai légkör ezt nem támogatta. Egy magyar nyelvű gimnázium hiányát először az 1976-os kisebbségi törvény említi. Szebrényi Lajos gimnáziumi tanár a Népcsoporttanács tagjaként hosszú éveken át szorgalmazta egy kisebbségi gimnázium létesítését. A rendszerváltással egyidejűleg 1990-ben újból napirendre került ennek fontossága. Dr. Rudolf Scholten, az akkori oktatásügyi miniszter 1991. október 25-én hozta nyilvánosságra döntését, miszerint az 1992/1993-as tanévtől Felsőőrött létre hoznak egy magyar–horvát kétnyelvű szövetségi gimnáziumot. Az intézményt az említett miniszter nyitotta meg 1992. szeptember 9-én. Az iskola igazgatója, a horvát kisebbségi Mag. Martin Zsifkovits buzgón tanulni kezdte a magyar nyelvet, komoly sikerrel. Az 1999/2000. tanévben kerülnek ki az első érettségizők az új gimnázium padjaiból. Az iskola először 1997-ben vett részt az osztrák gimnáziumok rangsorolásán. A burgenlandi gimnáziumok közül első, a több mint 300 osztrák gimnázium közül a negyedik helyet érte el. A gimnázium azóta is a listavezetők közt helyezkedik el.

A nyelvekre egyébként is nagy gondot fordít az intézmény, hisz összesen hat idegen nyelvet kínál fel az érdeklõdõ diákoknak (az oktatók között még görög nyelvtanár is található). A gimnázium nyolc osztályos, rendelkezik tehát mind alsó, mind felsõ tagozattal. Sajnos, az osztályok létszáma a felsõ tagozatban, a magyaroknál éppúgy, mint a horvátoknál, igen csekély (van olyan osztály, amelyben csak hat diák található). Ez abból ered, hogy a diákok nagy része az elsõ négy osztály után elhagyja a gimnáziumot és szakiskolába iratkozik be. A továbbtanuló diákok számára azonban a kis létszámú osztályok igen kedvezõek. A tanárok sokkal inkább figyelembe tudják venni az individuális fejlettségi szintet. Külön említésre szorul még a hitoktatás. Az iskola ugyanis nemcsak multikulturális, hanem a többvallásúságra is nagy hangsúlyt fektet. Az individuális hitfejlõdés mellett ökumenikus istentiszteletek keretében mélyítik el a diákok az egymás iránti toleranciát, a párbeszédet és együttmûködési készséget. Az iskolának létrehozása óta számos látogatója volt, így pl. egy olasz, belga és svájci közös „európai többnyelvûségi” delegáció, egy tíz országból összetevõdõ pedagógusdelegáció, számos miniszter és egyházi tisztviselõ, dr. Thomas Klestil osztrák és dr. Göncz Árpád magyar államfõ a Burgenlandi Tartományi Kormány egészével együtt, továbbá szlovák, szlavón, albán küldöttségek stb. Az illetékes körök éppúgy, mint független szakértõk egyöntetûen hangoztatják, hogy az intézmény jelentõsége az európai integráció további fejlõdésével, a határmenti regionális együttmûködés és munkaerõáramlás fokozódásával egyre inkább nõ.

Tanárképzés

Jelenleg nincs arra mód, hogy valaki bármelyik burgenlandi tanárképzõ fõiskolán magyar nyelvtanárrá képezze magát. Erre csak a bécsi egyetemeken van mód (magyar nyelvszak ill. tolmács és fordítóképzõ). Diákok és pedagógusok számára a szombathelyi tanárképzõ fõiskolán nyílik mód magyartanári képesítés megszerzésére.

Tanfelügyelõség

A burgenlandi magyar nyelvtanításnak nincs külön tanfelügyelõje. 1986-tól kezdve van egy szaktanácsadója, felügyeleti jog nélkül.