Ausztriában két formálisan is elismert magyar kisebbségi közösség él: a burgenlandi őshonos magyar kisebbség – akiknek egy része a 10-12. századi határőrző közösségek leszármazottai –, illetve a több hullámban Bécsbe bevándorolt magyarok csoportja. Nem rendelkeznek ugyanazokkal a nyelvi jogokkal, és ez a két magyar közösségen belüli nyelvhasználati szokásokra is rányomja a bélyegét – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából, amelyet a kutató a kolozsvári Sapientia egyetemen tartott Kisebbségi képviselet és nyelvi jogok. Jogszabályok, tapasztalatok, tanulságok című konferencián mutatott be. A tanulmány a nemzetközi ELDIA projekt keretén belül készült friss kutatásokra is alapoz.

>> A tanulmány angol nyelven .pdf-ben itt letölthető >>

Hányan vannak az ausztriai magyarok?

Becslések az ausztriai magyarok számát 55-60 ezerre teszik. Hivatalos és pontos adatok erre vonatkozóan hiányoznak; a legutóbbi népszámlálás 2011-ben volt, ám nem gyűjtöttek adatokat a populáció anyanyelvére vagy etnikai identitására vonatkozóan.

A statisztikák szerint 40.088 Ausztriában élő személy született Magyarország területén, közülük 25.975-en magyar állampolgárok, és 14.643-an élnek Bécsben. Nyilván, ebből az adatsorból teljes mértékben hiányoznak a burgenlandi magyarok, illetve a Kárpát-medencei magyarlakta területekről Ausztriába bevándorolt magyarok és leszármazottaik.

2001-ben volt az utolsó olyan népszámlálás, ahol a nyelv kérdése valamilyen módon megjelent a kérdőívekben, ám ellentétben más országokkal, nem az anyanyelvre kérdeztek rá, hanem a leggyakrabban használt nyelvre, amit az illető a barátaival, családjával való kommunikáció során használ. 2001-ben 40.583-an nyilatkozták azt, hogy a magyar ez a nyelv – Burgenlandban összesen 6641-en, Bécsben 15.435-en.

	Burgenland - Őrvidék - Gradišće

Bár Bécsben már a 16. századtól van magyar jelenlét, a mostani diaszpóra tagjai jellemzően a második világháború után, több hullámban érkeztek. Az 1980-as évek végéig rengeteg politikai menekült érkezett Ausztriába, elsősorban Magyarországról, de a Kárpát-medence többi magyarlakta területéről is, főleg a volt Jugoszláviából és Romániából, így Bécs jelentős számú vajdasági és erdélyi magyarnak vált második otthonául. Számukról hivatalos adatok nincsenek, hiszen állampolgárságuk alapján kerültek be a statisztikákba. Becslések szerint 15 ezer vajdasági és mintegy 4 ezer erdélyi magyar él Ausztriában.

A bécsi magyarok, bár többen vannak, mint a burgenlandiak, láthatatlan kisebbségként kategorizálhatók be, mivel arányukat tekintve kis százalékát adják a nagyváros lakosságának – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából.


„Itt nem nagy szám magyarnak lenni”

Mégis, ha valaki olyan közegben dolgozik, az lehet a percepciója: sok a magyar Bécsben. Harmincas éveik elején járó, Bécsben dolgozó, erdélyi származású magyarokat kérdeztünk az osztrák fővárosban fellelhető „magyar” szocializációs lehetőségekről.

	Pilwax-borozó a Collegium Hungaricumban Fotó: becs.balassiintezet.hu

Cs.B. két éve él Bécsben, kutatóként dolgozik feleségével együtt, és azért költöztek az osztrák fővárosba, mert szakterületükön itt találtak jobb munkalehetőséget. „Európa keleti részén Bécs nyújtja a legjobb lehetőséget ezen a téren. Magyarországon, illetve keletebbre sokkal rosszabb a helyzet” – magyarázta a fiatal kutató. Még nem tudják, ideiglenes vagy véglegesen telepedtek le, gyerekük még nincs. „Sajnos a mi szakmánkban nem tudunk 1-2 évnél előbbre tervezni. Bécs nagyon élhető város. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy huzamosabb ideig éljek itt” – mondta.

Sok magyar ismerősük van Bécsben, az intézeten belül is, ahol dolgoznak, sok a magyar munkatárs, keresik is egymás társaságát. „Itt nem nagy szám magyarnak lenni. Franciaországban nem voltunk ennyien. Aztán, Magyarország annyira közel van, hogy szinte minden hétvégén ott vagyunk. Így a magyar programok inkább Magyarországon szerveződnek” – mesélte Cs.B.

Munkahelyen a magyar kollégákkal, ha nincs más jelen, akkor magyarul beszélnek – illetve a konyhán. „A konyhások zöme magyar. Más a méret, ha ’nagy adagot’ kérünk, mint ha ’grose portion’-t” – számolt be a magyar közeg nyújtotta előnyökről. „A magyarok zömében a vendéglátóiparban dolgoznak Ausztriában. Síelés alkalmával a legtöbb ’hütté’-ben magyarok a konyhások, felszolgálók. Egyik alkalommal, amikor ebédeltünk, a szomszéd asztalnál evett a személyzet. Az egyik mosogató néni mikor megtudta, hogy Ausztriában élünk, egyből azt kérdezte, hogy melyik vendéglőben dolgozunk” – tette hozzá.

Tapasztalata szerint nagyon sok erdélyi vagy felvidéki, újvidéki magyar él Bécsben a magyarországiakon kívül, és inkább a hasonszőrűekkel érintkeznek. „Régebben az erdélyi magyarok Bécs és környékéről szinte minden hétvégén átmentek Sopronba színházba, amit aztán közös vacsora követett. Azt hiszem, ez már kicsit alább hagyott. Feleségem magyarországi, én meg erdélyi, így családon belül mi nem klikkesedünk” – mesélte.


Stabil pontok a „magyar helyek”

Cs.B. beszámolója szerint vannak magyar helyek Bécsben, az Ilona Stüberl étteremben pl. meglepően jó a magyar konyha, ellenben az Ungar Grillben csak a név utal magyar kötődésre, a hely nem igazán gyűjtőpontja a bécsi magyarságnak.

	Forrás: ilonastueberl.at

P.Gy. már hét éve él Bécsben feleségével és két gyerekével. „Igazából csak 1 évig próbáltam beilleszkedni, mivel a sors úgy hozta, hogy cégen belül a londoni központnak kezdtem el dolgozni, így a helyi interakciók minimálisra csökkentek. Nem régóta érzek ismét késztetést arra, hogy jobban integrálódjam, mivel 1. új cégnél vagyok, ahol sokkal fajsúlyosabb az ’osztrákság’; 2. vettünk egy házat, így mégiscsak erősödött a kötelék” – meséli az üzleti tanácsadóként dolgozó családapa.

„Eredetileg Bukarestben laktunk 2004-ig. Innen elvi okokból költöztem el: nem akartam tovább Bukarestben élni, sőt Romániában sem, ezenkívül Magyarországon kívántam letelepedni, melyet a hazámnak tekintettem (ezenkívül adva volt egy szép karrierlehetőség is). A ’letelepedés’ rövidre sikerült, mivel elsősorban a ’karrierlehetőség’ nem váltotta be a várakozásaimat (magyarul: az utcán találtam magam a barátnőmmel együtt), másodsorban Magyarország sem (2004-es népszavazás anyone?). Nem utolsósorban jobb ajánlatokat kaptam Bécsből, mint Magyarországról, amikor kétségbeesetten állás után kezdtem rohangálni kifizetetlen rezsiszámlákkal.”

Bécsi letelepedését mindazonáltal ideiglenesnek mondaná, bár elismeri, a tények mást mutatnak. Az sem mellékes, hogy román felesége az ENSZ-nél dolgozik: „a gyerekek mellett jobb lehetőséget el sem lehetne képzelni. Az ENSZ-es szerződések ugyan meghatározatlan időre szólnak, de gyakorlatban bármeddig meg lehet hosszabbítani. Mindenesetre amíg ő az ENSZ-nél képzeli el a jövőjét, addig itt maradunk.”

„Az első periódusban sokat buliztam magyar egyetemistákkal, jártam kosarazni stb. Ez egy pár éve objektív okokból (család) kimaradt az életemből, ehelyett vannak a lányom óvodájából, játszóterekről (tehát környékről) való magyar ismeretségek. Ezek a legstabilabbak is, hiszen élethelyzet alapján a legkönnyebb tartani velük a kapcsolatot. Stabil pont még a Collegium Hungaricum (gyerek)táncháza és a magyar iskola-előkészítő. Ezenkívül vannak ’magyar bulik’, de nagyon messze a lakhelyemtől, így oda nem szoktam eljárni.” (Ezekről pl. a bécsi magyarok Facebook-fórumán lehet tájékozódni - szerk.megj.) Egy Pálinka Bisztró nevű helyre jár néha a belvárosban, de este inkább a gyalog elérhető helyeket részesíti előnyben a környékbeli magyar és nem magyar haverokkal.

	Fotó: facebook.com/pages/P%C3%A1linka-Bistro/226610477368255

Pozitívum számára, hogy voltak Bécsben csíkszeredai ismerősei, akikkel barátság alakult ki, és az is fontos, hogy a székesfehévári jégkorongszurkolói csoport tagjaként Ausztria-szerte találkozik magyar szurkolókkal a meccseken. P.Gy. gyakran megfordul Székesfehérváron is, ami egy újabb anyaországi köteléket jelent. Tapasztalata szerint egyébként rengeteg magyar ingázik Bécsbe Magyarországról. Hétvégenként, mikor hazamennek, szerinte majdhogynem felére csökken a magyar lakosság Bécsben.


Sokan Magyarországra járnak át kultúreseményekre

„Bécsben az ember csak kapkodja a fejét a sok kiállítás láttán, és ezek közé magyarok is beférnek” – meséli Cs.B. A legutóbbi hasonló rendezvényeken a Nyolcak művészcsoport munkáit mutatták be. Ugyanakkor alanyunk szerint a bécsi magyar kulturális intézet rendezvényeinek célcsoportja inkább azok a turisták, akiket a magyar kultúra megismerésének vágya nem visz Budapestig; a bécsi magyarok, ha magyar kulturális eseményen akarnak részt venni, inkább hazalátogatnak.

P.Gy. magyar kultúrafogyasztás szempontjából Bécset nem tartja sokra, „tipikusan Bukarestben megszokott diaszpóralehetőségek vannak. Nincs választék sem térben, sem időben.” A havonta egyszer megtartott gyerektáncház – ami egyébként multikulti esemény, osztrák szülők is viszik oda gyerekeiket – pozitívum, többre szerinte idő hiányában nincs is lehetőség, hacsak nem társasági vagy fölöttébb érdekes eseményről van szó.

„Létem meghatározó eleme a kapcsolattartás a magyarországi és az otthoni dolgokkal, így a kultúrával is. Tehát voltam színházban Szombathelyen, de Csíkszeredában bérletes is vagyok. Budapestre is rendszeresen járok különböző eseményekre. Természetesen ha Bécsben nagyobb lenne a választék, akkor nagyobb lenne a késztetés is, hogy részt vegyek az itteni eseményeken” – magyarázta.


Nem bírságolnak meg a magyar beszédért, de...

„Az osztrákok hivatalosan nagyon érzékenyek a nemzetiségekre, ellenben rejtve eléggé xenofóbok. Ahol mi dolgozunk, ez nem jön elő, mert a kutatóintézetek általában eléggé internacionálisak. Ellenben, ha láthatóan más nemzethez tartozol (visible minority – pl. ázsiaiak), akkor érhetnek megjegyzések az utcán. Ausztriában nagy a jólét, és emiatt elvárják, hogy az idejövő idegenek megtanulják a nyelvüket. Ez érthető szerintem. Ellenben senkit nem bírságolnak meg, ha magyarul beszél. Különben meg az angol a közös nevező nagyon sok helyen” – mesélte a Transindexnek Cs.B.

Az ausztriai magyarok – legalábbis egyes csoportjaik – azonban nem bevándorolt kisebbségek, hanem speciális nyelvi jogokkal rendelkező nemzeti közösségek. 1976-ban az etnikai csoportokra vonatkozó szövetségi törvény őshonos kisebbségként ismerte el a burgenlandi magyarokat. Nyelvi jogaikat területi alapon, tehát ebben a történelmi régióban gyakorolhatják 2000 óta – ekkor nyilvánítják a magyart második hivatalos nyelvvé Burgenlandban. Oberpullendorf/Felsőpulya, Oberwart/Felsőőr, Siget in der Wart/Sziget és Unterwart/Alsóőr körzetében a magyar nyelv használható a hivatalos kommunikációban, rendőrségen, bíróságon is.

A kisebbségi nyelvi jogokra vonatkozó szabályozások azonban nincsenek összehangolva helyi, tartományi és országos szinten, emiatt az ausztriai magyarok különböző csoportjainak nyelvi jogai között diszkrepanciák észlelhetők – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából.

Ausztriának nincs egyértelmű kormányzati stratégiája és hosszú távú nyelvpolitikai elképzelése, amely garantálná a kisebbségi nyelvek fennmaradását és fejlődését, az ország ilyen szempontból elégtelenül kezeli a kisebbségi kérdést – állapította meg több, a tanulmányban idézett szakértő is.


Nyelvi jogok: a gyakorlat felülírja a törvényeket

Az oktatás területén az 1990-ben elfogadott burgenlandi „óvodatörvény” és az 1994-es burgenlandi kisebbségi iskolákra vonatkozó jogszabály a legfontosabb. Az előbbi a kétnyelvű oktatást, a második az anyanyelvű – horvát és magyar – oktatást szabályozza. Gyakorlatban csupán a kétnyelvű modell érvényesül: a diákok kétnyelvű osztályokba járhatnak, vagy csupán néhány tantárgyat tanulnak magyarul is, vagy választhatják a magyart mint második idegennyelvet. Ám a kétnyelvű oktatás koncepciója nincs megfelelően kidolgozva, emiatt az alkalmazásnál a helyzet iskoláról iskolára, településről településre változik – derül ki Berényi-Kiss Hajnalka tanulmányából.

Az ausztriai kisebbségi jogokat két nemzetközi egyezmény szabályozza: a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, 1995-ben ratifikált keretegyezmény, amely 1998-ban lépett érvénybe, illetve a 2001-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája. Az előbbi hatálya alá csak a burgenlandi magyarok esnek, a bécsi magyar diaszpórára csak a második vonatkozik.

A bécsi magyarokat 1992-ben ismerték el mint az ausztriai magyar kisebbség részét. Ám a bécsi magyaroknak nincs lehetőségük anyanyelvüket használni a közhivatalokban, és a magyar nyelvű oktatás csak iskolán kívüli tevékenységként valósul meg. Az Európa Tanács javasolta Ausztriának, a Charta hatálya alá eső közösségek esetében dolgozzon ki egy strukturált kisebbségi nyelvpolitikai csomagot, amely alkalmat teremt a nyelvek nyilvános használatára – ám Bécs esetében a hivatalos ellenérvek azt hangsúlyozzák, a magyar közösség aránya nagyon alacsony, emiatt lehetetlen volna a közintézményekben a magyar nyelv használata, és a burgenlandi magyar iskolákhoz hasonló oktatás megszervezése.

Ugyanakkor a hatóságok azzal is érvelnek, a bécsi magyar szervezetek pályázhatnak állami forrásokra magyar oktatási programok megszervezése céljából. Az erre a célra szánt forrásokat az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége osztja szét, ebből finanszírozzák részben a nagyon népszerű, hétvégi oktatást biztosító Bécsi Magyar Iskola fenntartását is, amelyhez a szülők is hozzájárulnak. Bármilyen színvonalas képzést nyújtson is azonban a hétvégi iskola, nem hasonlítható össze a burgenlandi magyar oktatással.

	Collegium Hungaricum Fotó: safranevi/flickr

Emellett még működik az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének, valamint a Bécsi Magyar Iskolaegyesületnek is „magyar iskolája”, osztrák és magyar állami forrásokból, valamint a szülők hozzájárulásával. Utóbbi a Collegicum Hungaricumban kap helyet, ahol a nem magyar anyanyelvűeknek is tartanak magyar nyelvórákat.

Bécsben is elvileg választható lehetne a közoktatásban a magyar nyelvóra, tanár is lenne, hiszen pl. a Bécsi Egyetemen is van magyar tanári szak. Ám a magyar bevezetése egy adott intézményben az iskolatanács döntésétől függ, amely néhány fő kedvéért valószínűleg nem tesz lépéseket.

A gyerekek gyakran vándorolni kényszerülnek egy másik intézménybe a magyarórára. Ráadásul – bár elvileg anyanyelvként is választható lenne – a magyart a vegyes, különböző korú és nyelvi tudású gyerekekből álló csoportoknak a gyakorlatban csak mint idegen nyelvet lehet oktatni. Elvileg az anyanyelv-oktatás célja az lenne, hogy fenntartsa és fejlessze a kétnyelvű diák magyar nyelvhasználati képességeit, ám ez Bécsben nem mindig valósul meg.


Anyanyelvőrzés: „minden a szülőtől függ”

Cs.B., mivel még nincs gyereke, a magyar oktatás bécsi lehetőségeiről nem rendelkezik pontos információkkal: „Azt tudom, hogy van magyar nyelvtanfolyam külföldieknek. Az egyik újvidéki lány így próbálja felturbózni a magyar nyelvtudását. Valószínűsítem, hogy van magyar óvoda is, de magyar dadát biztosan talál az ember. Valószínűleg ezeket akkor tudjuk kideríteni, ha gyereket vállalunk majd. Nagynéném gyerekorvos, így ő ellát különböző magyar elérhetőséggel.”

P.Gy. arról számolt be, a város túlsó végében volna lehetőség magyar óvodába járatni a lányát, ám mivel messze van, a gyerek csupán heti egy alkalommal jár a Bécsi Iskolaegyesület magyar nyelvű iskola-előkészítőjébe. Ezen kívül évi pár hetet Csíkszeredában tölt a nagyszülőknél úgy, hogy óvodát is látogat a székelyföldi városban. A családban magyarul beszél a lányával, a bejárónő is magyar, s a bécsi magyar barátokkal is napirendszerűen magyarul kommunikálnak.

„Minden a szülőtől függ. Ha a szülő akarja, a gyereknek rengeteg lehetősége van megőrizni az anyanyelvét, és alakítani a magyar identitását még magyar iskolába járás nélkül is (plusz erőfeszítéssel persze). Lehetőség van. Ezenkívül közel van Magyarország vagy akár Erdély rengeteg nyári táborlehetőséggel, szabadidős tevékenységgel” – véli P.Gy.

„Az ausztriai magyarok vitathatatlanul kétnyelvűek (Burgenlandban és Bécsben egyaránt). Saját megítélésük szerint adatközlőink németül és magyarul egyaránt jól tudnak. A nyelvmegőrzés pillérei mindenképp a szülők. Ha a családon belül következetesen magyarul beszélnek, nagy a valószínűsége, hogy a gyermekek elsajátítják és használják majd a nyelvet, valamint az is, hogy azt később saját gyermekeiknek is továbbadják majd. Vegyes házasságok esetében viszont előfordulhat (főleg, ha a házastárs nem ért/beszél magyarul), hogy a magyar háttérbe szorul” – közölte a Transindex megkeresésére Berényi-Kiss Hajnalka.


Nincs presztízse a magyar nyelvnek az ifjabb generációknál

Az ELDIA nemzetközi projekt keretében, amely az európai többnyelvűséget kutatja, Ausztriában is végeztek vizsgálatokat 2010-2011 között, ennek eredményeit is idézi a kutató tanulmánya.

Úgy tűnik, és ezt korábbi vizsgálatok is igazolták, hogy a magyarul beszélő ausztriai állampolgárok általában véve magas iskolai végzettségűek és többségük az idősebb generációkhoz tartozik, ugyanakkor az utóbbi időszakban jelentős számú fiatal és gyerekes család vándorolt be az országba. Bár a kérdőíves felmérés eredménye nem reprezentatív, megjegyzendő, hogy a válaszolók 13,5%-a a Magyarországon kívüli magyarlakta területekről érkezett Ausztriába. A válaszolók közel 80%-a a magyart jelölte meg egyetlen anyanyelveként, 9% jelölte meg a németet mint első nyelvet; a bécsi adatközlők közel 90%-a, a burgenlandiaknak 64%-a.

A magyar anyanyelvű burgenlandi válaszolóknak kevesebb mint fele, mintegy 45%-a burgenlandi származású, a többiek bevándorlók. Az adatközlők többsége a családban a magyar nyelvet használja elsősorban, ám sokan megjegyezték, hogy az unokákkal inkább németül beszélnek, lévén hogy a gyerekeknek csupán passzív magyar nyelvtudása van – ez a német nyelv lassú, de biztos térnyerésére utal a magyar származású családokban, elsősorban Bécsben.

Csupán kevesebb mint 3%-a a mintának nyilatkozta azt, hogy valamilyen formális képzés során tanult meg magyarul, nagy többség a családot jelölte meg mint azt a nyelvi közeget, ahol elsajátítható a nyelv. Úgy tűnik, a létező magyar nyelvű oktatási formákat vagy nem népszerűsítik kellőképpen, vagy elégtelenek a nyelvállapot fenntartása és fejlesztése szempontjából. Nagyon sok gyerek teljesen kimarad ezekből a formális képzésekből, nem használják ki a nyelv gyakorlásának intézményes lehetőségeit. A magyar mint anyanyelv presztízse alacsony a fiatal generációk szemében.

A burgenlandiak esetében is nagy arányú a német nyelv dominánssá válása, a bécsi, bevándorló gyökerű magyarok számára pedig a német azért értékelődik fel, mivel az integráció legfontosabb feltétele minél tökéletesebben beszélni a többségi nyelvet. Ugyanakkor otthon, a családban a burgenlandi megkérdezettek 50, míg a bécsiek 80%-a mindig vagy gyakran a magyart használja – a bécsi magyar diaszpórában tehát az a tendencia, hogy inkább használják kizárólag a magyart otthon, míg a burgenlandiak a magyart (az őshonos magyarok a helyi nyelvjárást) és németet egyaránt, gyakran keverve használják.

A legújabb kutatások egyébként azt támasztják alá, az ausztriai magyarok körében egyre gyakoribb, hogy a családon belül több nyelvet használnak.

A burgenlandiak – érthető okokból – szignifikánsan nagyobb arányban használják a magyart a szomszédokkal való kommunikációban és a közhivatalokban, Bécsben erre kevés a lehetősége az ott élő magyaroknak. Burgenlandban jellemzőbb a vegyes nyelvhasználat, a nyelvi kódok keverése, míg Bécsben a privát és nyilvános szféra nyelve inkább szétválik. A bécsi magyarok 60%-a soha nem használja a magyart a közhivatalokban, szemben a burgenlandiak 5%-ával.

Megállapítható, hogy ha nincsen vagy csak nagyon kevés alkalommal nyílik lehetőség a kisebbségi nyelv használatára, jó eséllyel előbb-utóbb a többségi nyelv veszi át teljesen a helyét; ahhoz, hogy többé-kevésbé fenn lehessen tartani a kisebbségi nyelv pozícióját, szükséges a törvényi védelem. Mivel általánosan a német nyelv minél tökéletesebb birtoklása a prioritás, az újabb ausztriai magyar generációk anyanyelvi kompetenciái egyre csökkennek ennek kárára; szakértők közül egyesek azzal érvelnek, a sérülékeny nyelvcsoportok túlélése érdekében, mint amilyen a „láthatatlan kisebbségként” tekintett bécsi magyaroké, proaktív politikák bevezetésére lenne szükség.

A megkérdezettek gyakran utaltak a Burgenland és Bécs közötti nyelvhasználat-szabályozási különbségekre, ugyanakkor többen rámutattak arra is, hogy a burgenlandi törvényeket sem alkalmazzák mindig a gyakorlatban: elvileg fordulhatna magyarul a hatóságokhoz ügyfélként, de gyakran mégsem teheti meg, mert nincs magyarul beszélő hivatalnok. A gyakorlatban nincs megfelelő intézményes keret, hogy élhessenek minden esetben a törvényben garantált jogokkal – számoltak be az adatközlők.

A létező törvények jobb és hatékonyabb gyakorlatba ültetése kívánatos lenne annak érdekében, hogy javuljon a nyelvhasználat elterjedtsége – összegez Berényi-Kiss Hajnalka. Hosszú távú nyelvpolitikák kidolgozásával nemcsak elismerni, de promoválni kellene a kisebbségi nyelveket, ennek életbevágó fontossága van abban, hogy a legálisan egyenrangú kisebbségi csoportok valóban egyenlő jogokkal rendelkezzenek Ausztriában.